Ha imádkozom Istenhez, és kérek Tőle valamit, akkor mit kell cserébe adnom, ha teljesíti azt?

"Ha azt kérem Istentől, hogy gyógyítson meg, az önzés?"

Nem önzés, de vegyél figyelembe több tényezőt:

ha nem feltétlen csodaszerű gyógyulást vársz jelenleg(!), akkor jó úton jársz Isten felé. Mert Ő mindenkit, aki méltó rá, meg fog gyógyítani minden bajából majd, ha eljön az ideje - ez Isten időtervén múlik.

Mellesleg azt is vedd figyelembe, hogy olyan testet, és benne olyan életet adott neked, ami csodálatos öngyógyító képességgel rendelkezik!

Ezért (jelenleg) helyesebb azért imádkozni, hogy el tudd viselni a betegséged addig is, míg meg nem gyógyulsz. Ha viszont a betegséged olyan természetű, amire jelenleg nem ismert a gyógyír, lásd Pál apostol példáját, aki (a Bibliában nem részletezett) betegségben szenvedett, és arra kérte a Teremtőt, hogy enyhítse a baját.

Erre Isten azt felelte, hogy "elég neked az én kegyelmem".

Lehet, hogy olyan bajunk van, amelyet csak Isten új világában lehet orvosolni (2Péter 3:13; vö. Ésaiás 33:24). Mivel az emberek tökéletlenek, így az orvosok és a gyógyszerek sem tökéletesek. Bizonyos szempontból el kell fogadnunk a szenvedést mint az élet egyik velejáróját. Pál apostolnak ’tövis adatott a testébe’, talán egy betegség a szemében vagy valamelyik másik testrészében, olyan gyötrelmes, hogy újra meg újra imádkozott enyhülésért (2Korinthus 12:7–10). Isten azonban nem gyógyította meg Pált, és az apostolnak talán a haláláig küszködnie kellett a betegségével. Pál együtt élt szenvedésével, nem sajnáltatta magát, és soha sem vesztette el örömét.