Ki volt az első a keresztény egyházon belül, aki átírta vagy átíratta a Bibliát?

Rengeteg kézirat maradt fenn az Újszövetségről, ellenben a régebbi szerzőkről csak néhány maradt benne.

Az Ószövetséget pedig a zsidók is őrzik, az szerinted át van írva? Az Ószövetség már Krisztus előtt le lett görögre fordítva, Septuaginta, ugye.

Az ószövetségi Isten pedig mindig olyan karakter volt, kérem szépen, amilyen, az iszlám hiszen erre a karakterre alapul.

Az emberek nem olvastak Bibliát a középkorban, a mise ugyanis latinul volt a prédikációt kivéve, és a Bibliát sem az eredeti nyelven, hanem a Jeromosi Vulgatát használták. Az emberek annyit tudtak, amennyi a képeken és a szobrokon volt, no meg a prédikációban.

Pont a reformáció előtti időszakában az emberek nagyon babonások voltak, akkor virágzott az inkvizíció, és a középkori skolasztikus teológia helyébe bejött a babona...

Janus Pannonius püspök volt, úgy hogy fel sem szentelték pappá, (olyan erotikus epigrammákat írt, amit minden ebben a témában jártas megirigyelhetne)...

Tehát az akkori mentalitást a Biblia abszolút nem határozta meg...

Szia!

Nos érdekes állításokat teszel, véleményem szerint minden alap nélkül. Ugyanis szerintem kevered a középkori egyház túlkapásait és a Bibliát. Az emberek ugyanis a középkorban féltek a Istentől és a kárhozattól, és fizettek a bűnbocsánatért, éppen akkor, amikor a Biblia nem volt az emberek kezében!

Az "Istenfélelem" kifejezés pedig egy nagyon szép magyar kifejezés, a görög euszebia szó jelentése jámborság, kegyesség, vagyis nem félelem Istentől, mint ahogyan ma értelmezzük.

Ahogyan már többen is leírták a Biblia 66 könyv gyűjteménye, ezen könyvek kézirataiból, töredékeiből nagyságrendekkel több van, mint bármelyik másik - mindenki által elfogadott - ókori iratéból. Talán a legnagyobb áttörtés a holt tengeri tekercsek felfedezése volt, melyek ie. 2. század és isz. 2 század közöttiek, és hitelesen bizonyítják a könyvek megbízhatóságát.

A kérdésedre térve: nem tudunk olyan emberről, aki vette volna a bátorságot, hogy a szent könyveken bármit változtasson, főképp azon a háttéren, hogy a Biblia így fejeződik be:

"Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra, és ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak."

Végezetül álljon itt egy idézet:

"Szemben a több mint 5000 ma ismert újszövetségi kézirattal, és az ezret szintén meghaladó ószövetségi kézirattal és kézirattöredékkel, Homérosz Iliászának csak 643 kézirata létezik, Thulydides Peloponnesosi háborújának csak 8, Tacitus műveinek csak két kézirata van meg. A bibliai szöveg hitelességét illetően a bizonyítékoknak olyan bősége áll rendelkezésre, hogy egyértelműen kimondhatjuk: A keresztény ember kezébe veheti a teljes Bibliát és mindennemű kétely vagy habozás nélkül vallhatja, hogy az Isten beszéde, amely a lényeget érintő változás vagy károsodás nélkül adatott tovább nemzedékről nemzedékre az évszázadokon át."

(F. G. Kenyon: Our Bible and the Ancient Manuscripts, 55. l.)

Üdv. Péter

Damasus pápa titkárává fogadta Szent Jeromost, egyik legjobb barátját. Szent Jeromos intézte a pápa levelezéseit a keleti és nyugati egyházakkal egyaránt. Ő volt az, aki Damasus kérésére átdolgozta a Bibliát. Az idejétmúlt latin szövegről egy modernebb, újabb latin formára váltott. Ez volt a Vulgata.

A Vulgatából kimaradt iratok:

Tanító jellegű:

- Bölcsesség Könyve (Salamon bölcsessége)

- Jézus, Sirák fia könyve (Ecclesiasticus)

Vallásos romantikus:

- Tóbiás

- Judit

Történelmi:

- III. Ezsdrás*

- I. Makkabeus könyve

- II. Makkabeus könyve

Prófétikus:

- Báruk 1-5. fejezet

- Báruk 6. fejezet (Jeremiás levele)

- IV. Ezsdrás* (II. Ezsdrás)

Legendás jellegű:

- Eszter 10:4 - 16:24

- Dániel 3:24-90 (Azáriás imája, a három ifjú éneke)

- Dániel 13. fejezet (Zsuzsanna és a vének)

- Dániel 14. fejezet (Bél és a sárkány)

- Manassé imája*

Az Ószövetség latin fordításába csak Jeromos halála után, szinte szó szerint csak a holttestén át lehetett ezeket belevenni.

1546-ban a Római Katolikus Egyház tridenti zsinata (más néven trentói vagy trienti zsinat 1545-63) dogmatizálta az apokrifok kanonikusságát, így azok az általuk kiadott bibliákban megtalálhatóak.