Emberek nálatok is bunkóság ha vendégségbe vagy családba vagytok és hagytok maradékot amit nem birtok megenni vagy mert nem ízlett?

Inkabb zabaljam betegre magam, rosszulletig, hanyasig?

Kosz nem, inkabb vallalom, hogy bunkonak neznek, mert nem eszem meg mindet.

Egyebkent szerintem pontosan ugyanakkora bunkosag otthagyni, mint amekkora onzoseg elvarni a masiktol, hogy ugyanolyan izlese legyen, mint nekem.

Engem úgy tanítottak h bunkóság (pedig egyébként ha valami nem esik jól akkor nem kell megenni ,de belém nevelték ezt sajnos)

Volt már rá példa h nagycsaládi ebéd volt mindenki jó ízűen evett valami vadhúst nem tudom mi volt már

(Én évek óta csak a csirke húst tudom megenni szó szerint hanyok a többi hustol ) hát borzasztó kellemetlen volt csak nyeltem nem rágtam semmit

Nem tudtam h azért imadkozzak hogy ne fulladjak meg vagy inkább jobb lenne megfulladni

Na azóta legyünk bárhol bárkinél nem érdekel mi bunkóság max azt mondom pont most ettem vagy tegnap elrontottam a gyomrom stb...

Bunkosag elvarni a vendegtol, hogy akkor is zabaljon, amikor mar nem kivanja, vagy nem szereti az adott etelt.

A masik oldarol meg, udvariassagbol rosszulletig enni a legnagyobb ostobasag, a mindenaron mindenkinek megfelelni akaras (es a zero onbizalom) jele.

Nekem elég speckó étrendem van, pláne időzítésem (nem eszem akármikor), de szeretek enni s vendégségben szoktam a legrugalmasabb lenni.

Egyértelmű számomra, hogy helytelen elvárni, hogy az ember megegyen valamit, amit nem akar. Szerintem soha életemben nem ettem valamit udvariasságból, max. gyerekkoromban a vasárnapi húst, amíg vega nem lettem hirtelen és utána annyira jó volt, pedig a rokonság húzta a száját, de az sokkal kevésbé zavart :D

Hamarosan megyek majd vendégségbe, de ott jókat csinálnak, csak arra kell ügyelnem, hogy nehogy egyek a sütiből, mert az nekem nem annyira ideális ételem. Plusz nehogy reggelizzek, egyszer az a hely képes volt rávenni, ami elég buta ötlet, mivel kirívóan egészségtelen számomra az ilyen.

De amit szedek, azt megeszem mind, itthon is ez van, extra ritka, hogy nem. Sosincs vele baj, eleve igen nagyok az étkezéseim és sosem szedek valamiből sokat, max. sokszor. S ha még csak simán laktam jól, fér még és az sokkal jobb nekem, később éhezem meg, ártani pedig nem árt, ahhoz iszonyúan túl kéne zabálnom magam.

Működő ételt soha, semmiképpen nem dobok ki s ezt igen helyesnek tartom. Természetesen inkább az, mint a rosszullét, de a családomban simán elkerüljük az utóbbit.

Vendégre persze nem néznék rossz szemmel, ha hagyna, ez ilyen saját elv. Azt pedig nem tekintem sértésnek, ha valakinek nem ízlik a főztöm, bár nagyon igyekszem, ha véletlenül vendégem van (nem szokott). A saját páromtól is különbözik az ízlésem (nyilván), az ember már csak ilyen. Egy idegen főleg máshoz van szokva, de van az is, hogy épp nem akar valamit enni.

Ne cseréljük össze a szigorúan protokolláris helyzeteket a hétköznapi élettel. Vannak akik konkrétan erőltetik azt, hogy valaki egyen igyon és nem kínálnak hanem ráerőltetik. Sehol nincs olyan, hogy kötelező megenni inni amit adnak, mert az nem kedves gesztus.

A kínálás szerepe az, hogy jól érezze magát akit megkínálnak valamivel. Tömni a libákat szokták.