Fiatal és középkorú felnőttek! Titeket egyoldalúan tegeznek a szüleitek barátai és szomszédai, vagy megengedték, hogy visszategezzétek őket?

1980-ban születtem, 1983-tól lakom ugyanabban a városban, 1986-tól ugyanabban a panelházban. Tehát a legtöbb szomszédot gyerekkoromtól ismerem, és mindig is tegeztek, de a szüleim nem engedték meg, hogy visszategezzem őket. Még azokat sem, akikkel ők tegeződtek. (Vannak olyanok is, akikkel édesanyám még most sem tegeződik, pedig ugyanolyan "őslakók" a házban, mint mi, nem is értem, hogyan lehet valakivel ilyen sokáig magázódni, de azok a szomszédok is tegeznek engem gyerekkorom óta.)

A szüleim barátait, munkatársait sem volt szabad visszategezni, de a rokonságban is meghúzták a határt. A szülők testvéreit (vagyis édesapám húgait, mert édesanyámnak nincs testvére) és a nagyszülőket még szabad volt tegezni, de a nagyszülők testvéreit és a szülők unokatestvéreit már nem. (Azóta is kb. itt húzom meg a határt a közeli és a távoli rokonok között.)

Ezek az emberek (szomszédok, szülők barátai, távoli rokonok) még most is egyoldalúan tegeznének, de én már nem állok velük szóba. Kb. 14-15 évesen éreztem, hogy baj van velük, nagyjából 18 évesen kezdtem el nem szóba állni velük, de csak a 20-as éveim közepén, már diplomás, felnőtt emberként tudtam szavakban is megfogalmazni, hogy az egyoldalú tegezés, a kölcsönösség hiánya a baj. És még ma sem tudok jobb megoldást, mint nem szóba állni velük, a némaság legalább kölcsönös.

Valahogyan kölcsönössé kellene tenni ezeket a kapcsolatokat, de hogyan? És tegezés vagy magázás felé mozduljunk? (Talán a távoli rokonokkal, és azokkal, akiket a szüleim is tegeznek, inkább a kölcsönös tegezés felé, akiket a szüleim sem tegeznek, azokkal talán a kölcsönös magázás felé lenne könnyebb elmozdulni.) De hogyan lehetne ezt szóba hozni konfliktus nélkül? Egyáltalán nekem kellene ezt kezdeményeznem? Vagy várjam meg, míg észreveszik, hogy baj van, és megkérdezik, mi a baj? (De ha eddig nem vették észre...) Mit tehetnék? Hogyan lehetne kölcsönössé tenni ezeket a kapcsolatokat?

(Nem hiszem, hogy szeretnék gyereket, de ha mégis lesz, akkor majd úgy nevelem, hogy aki tegezi, azt ő is tegezze vissza,mert ha nem, az felnőttkorban okoz majd neki az enyémhez hasonló problémákat. És én is meg szoktam engedni a nálam fiatalabbaknak, hogy tegezzenek, akár gyerekeknek is, hogy ne legyen ilyen gond.)

33 éves vagyok. Már gyerekkoromban is megengedte minden rokon és a szüleim összes barátja, hogy tegezzem őket. A saját barátaim szüleit viszont magáztam, és akikkel még tart a kapcsolat, azokkal most is ilyen egyoldalú tegezős viszonyban vagyunk. Egyáltalán nem zavar, így szoktam meg.

Inkább huszonévesen lett kicsit kellemetlenebb, amikor a férjemmel és a saját gyerekeimmel költöztünk új városba. Itt a házban az 50 feletti nők simán úgy tegeztek le, hogy nem engedték meg egyértelműen a viszonttegezést. Tudom, a protokoll szerint automatikusan vissza kellett volna tegeznem őket, de a való élet nem mindig az előírások szerint működik. Ezt már kevésbé szeretem.