A századfordúló környékén a házaspárok tegezték egymást?

A városokban a közép- és nagypolgárság, vidáken a kisnemesek és a notabilitások házaspárjai magázták egymást.

A városi, többnyire faluról felkerült munkásoknál és a falusiaknál a férfi tegezte a nőt (már lánykorában is), az meg magázta az "urát".

Sok falusi származású vagy nagyvárosban élő író akkori műveiben ez jól látszik. (Móricz, Sásdi, Zilahy, Máray stb.)

Emlékszem egy mondatra, fogalmam sincs,miből való:

"-Hozd már azt a vacsorát, te Maris, ahelyett, hogy pörölnél!

-Jövök már, de magának is csak a hasán jár az esze!"

A 20. század fordulóján a házaspárok tegezték és magázták egymást. Mert ebben nem lehet egységről beszélni. Egyes tájakon, elsősorban a Dunántúlon, főleg nyugati részen és nagyobb településen tegezték egymást. 1870-ben született felmenőm és felesége tegezték egymást. Minden rokonuk és ismerősük is. Viszont az Alföldön, főleg délen, keleten a magázódás volt szokásban, még a 20. század hatvanas éveiben is a gyerek magázta a szüleit.

Nagy korkülönbség esetén valóban akár a rokonok, testvérek esetén is a fiatal magázta az idősebbet, az idősebb tegezte a fiatalt.

A tegezés-magázás tájegységenként és családonként is nagy változatosságot mutatott, jellemzően kisebb településeken és keletebbre magázódtak elsősorban, továbbá a gazdagabb réteg (némi sznobságból, az arisztokráciát utánozva) tegeződött.

Akkoriban a magázódás nem távolságtartást, hanem tiszteletet fejezett ki. A gyerek abszolút természetességgel engedett meg magának olyasmit, amit ma is, de magázva. Még a feleselés, sőt dühös veszekedés és magázódva folyt,annyira megszokássá rögzült.