Tegezés vagy magázás? Ha csak az egyik maradhatna, akkor melyik legyen az és miért?

Tegeződésre szavazok, és nem az illem kérdése miatt, hanem nyelvi okokból.

A magázás pár évszázada kitalált, nem összeegyeztetett országonként / kultúránként egyénileg toldott foldott utólagos baromság, ami sokszor közeli rokon nyelveket választott el egymástól, tette a köztük való kommunikációt félreérthetővé. (Tovább sodorva számos apró és aprózódó nyelvet a kihalás felé.)

A tegezés viszont - vagyis az egyes szám második személyű névmás, és a belőle fakadó valamennyi ige(vagy más állítmány helyzetű névszó)ragozási személyjel, birtokos névmás, vagy birtokeseti személyjel - mind az indoeurópai, mind valahány uráli, altáji nyelvcsaládban ugyanarra a ten (szen) névmásra vezethető vissza. Vagyis a fél emberiséget összekötő legősibb élő kulturális hagyatékaink egyike.