Miért utálom az egész karácsonyt meg szilvesztert?

Minden évben , évről évre, ugyanazok az emberek örülnek és ugyanazok az emberek morognak. Örül az akinek jól megy sora, aki még új beszálló (fiatal, diák), akinek meg nem mennek jól a dolgai, az nem örül, vagy már belefásult ebbe az egészbe.

Én azok közé tartozom, aki nem örül, aki elfásult. Mindig vártam az éjfélt, megittam a pezsgőt, aztán mégis minden évem egy rakásszr volt. Ajándékot soha még az életbe nem kaptam olyat aminek tudtam volna örülni. Így hát bőven beérném egy feldíszített ici pici fenyőfával is, csak a jelkép kedvéért.

Azt azért gyorsan szögezzük le, hogy nem mindenkinenk van rossz élete. Ahogyan a többség ugyanúgy minden nap kimutatja a szerettei iránt a szeretetét, persze nem olyan intenzíven, mint egy erről szóló ünnepen. Ajándékozni meg nem mindenki tud.

Ünnepelni meg nem kötelező.

Én szeretem ezeket az ünnepeket a hangulatuk miatt főleg, de azért is, emrt kiszakít a hétköznapokban, van mit várni, stb.

Sajnálom, hogy sokan így vannak ezzel az ünnepléssel, ahogyan a kérdező, teljesen meg tudom őket érteni, és sajnos nem is tudok nekik mit tanácsolni, hogyan vészeljék át ezt az idszakot.

Én ugyanakkor a másik oldalon állok: szívemből szeretem ezt az ünnepet, a karácsonyi zenéket, a fényeket, a díszeket, az ételeket, az egésznek a hangulatát, a készülődést, az ajándékozást, mindent. Nagyon hiányozna, ha ez nem lenne minden év végén.

Aztán amikor véget ér az ünnepkör, attól kezdve a nyarat várom, az éltet hónapokig.

Szerintem keress egy pszichológust. Neked nem a karácsony a bajod, hanem az egész életed. Ahogy írtad is, egy fos. Talán változtass rajta, tegyél érte, hogy ne legyen fos, és akkor nem kell még karácsonykor is azon duzzognod, hogy neked milyen rossz.

Egyébként semmi nem kötelező, nyugodtan ülj otthon az ünnepekkor egész nap egyedül.

Én a karácsonyt eddig szerettem, sőt ez volt a kedvenc ünnepem, de az idei nagyon rossz lesz, ezt már előre látom és nem bírom feldolgozni. Pont az lenne a lényeg, hogy az egész család együtt legyen, a mi családunk meg szét van esve és ezt nem lehet megoldani. Szóval én már letettem arról, hogy nekem olyan igazi karácsonyom lesz bármikor is.

A szilveszter sosem érdekelt, mostanában kifejezetten utálom. Lehet szidni, de én nem látom értelmét (pedig fiatal vagyok és a legtöbb fiatal ilyenkor bulizik). Mindig otthon vagyok, próbálok aludni, de nyilván nem megy, mert még ha te úgy döntesz, hogy nem akarsz tudomást venni az egészről, akkor sem fogod “megúszni”. Hatalmas tüzijátékozások vannak, néha tényleg olyan hangos, hogy azt hiszem, leszakad az ég... Szép meg minden, de én nem szeretem a tüzijátékot. És tényleg nem változik semmi. Ugyan egy évvel többet írunk, de január 1 egy ugyanolyan nap lesz, mint december 31. Minden ugyanott folytatódik. A dolgok nem egyik napról a másikra fognak megváltozni.

Én is így vagyok vele. Viszont kitaláltam pár apró kis praktikát ami miatt mégis kellemesebb ez az időszak mint a többi.

Ilyenkor tartok egy retro időszakot.

Mivel hamarabb sötétedik így a munkámból adódóan (állatgondozó) este 5-6 óra körül már itthon vagyok (nyáron ez este 9-10 óra).

Rengeteg időm van. Ezért ilyenkor elő szoktam venni a régi idők kedvenceit. Gameboy, régi magazinok, zenék, filmek, stb.

7-es, olyan, mintha ezt én írtam volna, ugyanez!

Én is utálom mindkettőt.

Régen a karácsony volt a kedvenc ünnepem, alig vártam, most meg ha tehetném, megúsznám az egészet és ugyanazt csinálnám, mint egy átlagos napon. Talán azért, mert régen annyi volt, hogy 24.-én otthon voltunk anyával és apával, 25.-én pedig mentünk a mamámhoz, ahol ott voltak az unokatesóim is. Ennyi.

5 éve elváltak a szüleim, 2-3 éve pedig nem igazán hoz lázba a karácsony. Idén azt sem vettem észre, hogy december van és mindjárt itt a karácsony, semmi karácsonyi hangulatom nincs/nem volt.

Amikor a szüleim elváltak, akkor 24.-én anyámmal karácsonyoztam, 25.-én pedig apámmal meg a nagyszüleimnél.

Amióta anyukámnak van barátja, minden csak rosszabbodott ebből a szempontból. Tavaly nem is láttam anyámat karácsonykor, mert elutaztak. Engem is hívtak, de én nem bírom a hosszú utakat, márpedig az elég hosszú lett volna. A szülinapomon is csak estefelé láttam anyámat, mert a barátjánál volt szilveszterezni, nekem meg 1.-jén van a szülinapom. 2-3 éve pedig a mamámnál voltam karácsony után és akkor sem volt ott a szülinapomon sem anyukám. Csak 2.-án jött értem.

Olyan nincs, hogy karácsonykor együtt van a család. A mi családunk nem család többé. Az egész karácsony csak stresszel és a rohangálásról szól, mert mi már elköltöztünk, így 24.-én itthon vagyunk, 25.-én anyám párjának a családjával kell ünnepelni, leszünk vagy 16-an, én pedig utálom a nagy társaságot, ráadásul a társaság háromnegyedével még nem is találkoztam. Aztán megyek haza, ott ünneplek apámmal, majd megyünk a mamához is, ami már nem is karácsonykor lesz. De nem csinálhatom azt, hogy teszek a ksrácsonyra, mert azt szinte mindenkinek szeretni kell, és nem tehetem meg, hogy nem megyek el a családi összejövetelekre, mert a szüleim sem engednék meg, plusz én lennék a bunkó, a különc és a furcsa.

A szilvesztert sem ünneplem. Aludnék, de nem tudok, így éjfélig telefonozom vagy gépezem és utána lefekszem. Szép a tüzijáték, de engem nem izgat és nem szeretem, annyira hangos, hogy néha komolyan azt hiszem, hogy le fog szakadni az ég. Szegény kutyákat el tudom képzelni... Bulizni sosem megyek, mert nem is hívnak, de nem szeretek se bulizni, se nem iszom, szóval felesleges is lenne.