Vajon hányan tudják Magyarországon, hogy honnan ered a tegeződés és etikailag hova vezet a szinte korlátlan tegeződés?

Tudományosan bizonyított tény, hogy a te latin eredetű szó. Az ókori Római Birodalomban így nevezték a szökött rabszolgákat, akikkel bárki azt tehetett, amit csak akart. Ezért nem véletlen, hogy a világ legtöbb nyelvében elő sem fordul. A feudalizmusban még a jobbágyokat is tilos volt tegezni. Egyes számban kend, többes számban pedig ( nyelvjárástól függően) kendek volt a megszólításuk.

Még kevesebben tudják, hogy a tegeződést és annak az ókori latin ragozását Európában először 1917-ben az olasz fasiszta mozgalom megszervezője, Benito Mussolini, a későbbi Duce (vezért) engedélyezte a híveinek. Persze azzal a feltétellel, hogy a feletteseiket, főként őt magát továbbra is tilos volt engedélyük nélkül tegezni. Amikor a tegeződést elterjesztette, azt hangoztatta, hogy az olasz nép minden tagja az akkori király rabszolgája, tehát, aki a fasiszta mozgalmukhoz csatlakozik, az tulajdonképpen szökött rabszolga. A hívei gyorsan újjá is élesztették az ókori tegezés nyelvtanát. Amikor pedig a náci német fasiszták is szervezkedni kezdtek, akkor a német nyelvben du formájában Adolf Hitler Führer (vezér) parancsára - szintén a Mussolini által meghatározott feltételekkel - ugyanezt követelte meg a saját híveitől is. És aki még sohasem hallott erről, az kapaszkodjon meg. Ugyanis amikor a bolsevik kommunisták Szovjet- Oroszországban átvették a hatalmat, akkor egyes szám első személyben tü, többes számban pedig vü fomában ők is bevezették a tegeződést és kialakították annak nyelvtanát. Amikor pedig a Szovjetunió létrejöttekor Sztálin kialakította a saját személyi kultuszát, akkor még szoros barátság fűzte Hitlerhez és mindenben, így a látszólagos jogegyenlőségre utaló tegeződés elterjesztésével is igyekezett a példaképét utánozni. Persze, hogy kit volt szabad és kit nem tegezni, azon a téren az önteltsége miatt még szigorúbb szabályokat és büntetéseket vezetett be mint Mussolini és Hitler. Lényegében ugyanez történt mindazokban a fasiszta vagy kommunista diktatúrákban is, amelyek a két világháború közötti években, s főként a hidegháború idején jöttek létre.

Most pedig mit tapasztalhatunk? Hiába szűntek meg az említett diktatúrák, a tömegtájékoztatási eszközöktől kezdve a kocsmákig ismét gátlástalanul használják a tegeződést. Csakhogy ma már közmondássá vált, hogy aki könnyen tegez, az könnyen anyáz is. Más szavakkal szerintem egyre romlik az emberek egymás iránti tisztelete. Persze nem hiszem, hogy bárki ismeretlenül le merné tegezni pl. a köztársasági elnököt, vagy a miniszterelnököt. Akkor hát hogy is van ez? Nincs diktatúra, de egyre erősebbek az ilyen diktatórikus hagyományok?