Miért vannak iskola kiközösítések, mi érteleme?

Szerintem ez a cikizős korszak minden iskolában, osztályban, közösségben előjön egyszer-egyszer. Sajnos mindezen át kell esni, akár alanyaként, akár gúnyolódóként, mivel, mint az előttem szólók is írták, ez a személyiség teljes kiforrása előtti csordaszellemmel jár. Általában azoknak, akik az ilyeneket kitalálják, van a legnagyobb szájuk, emiatt pedig mindenki követi őket, mert félnek, hogy ha nem csinálják, ők is céltáblák lesznek.

Pár évig én is kiközösített voltam, de ennek hála ezerszer többet tanultam, mint sokak ebben a korban, és amint lehetőségem nyílt, felvételiztem egy sokkal színvonalasabb suliba, ahol nagyon is jól érzem magam. Ma már komolyan hálás vagyok nekik, mert ha akkor nem lettek volna olyan szemetek, akkor sosem tudtam volna elérni a célom.

Sőt, hozzáteszem azóta találkoztam pár régi osztálytársammal, és szinte kivétel nélkül mind bocsánatot kértek, és közölték, hogy hülyeség volt az egész, nem akarják, hogy haraggal emlékezzek rájuk vagy az osztályra stb...

Szóval nem érdemes ezen rágódni, mert ilyen sajnos mindig lesz...

"Általánosba állandóan csesztettek mert nem beszéltem sokat, normális voltam, kevés barátom volt."

velem teljesen ugyanez a helyzet ... most 7.-es vagyok

de csak 2-3 csaj kezdte ezeket a dumákat hogy én milyen furcsa vagyok meg minden, tehát ők kezdték ezt az egész kiközösítést nálam és így meg másokra is átterjedt mert ők a "menő" lányok... na mind1.. 1 évet csak kibírok még így hogy azt hiszik nem tudok 2 szót szólni.

Nincs értelme, olyan kérdés ez, mint hogy mi értelme az allergiának vagy a hipnózisnak, netán a földrengésnek vagy a napkitörésnek.

Az ember gonosz és önző egy állat, főleg a tizenéves példányok. Ha tehát valamelyikük kellemesnek érzi mások piszkálását és rugdosását, mert például ettől jelentős "valakinek" érzi magát, vagy mert ezzel kiadhatja magából a feszültséget, akkor általában piszkálni és rugdosni fogja a másikat.

Ez van.

És az is tény azért, hogy vannak, akik meg igyekszenek kihívni maguk ellen a sorsot (emo-népek pl., vagy gondoljunk csak az "omlósz" kölökre a reklámban, nem találkoztam még emberrel, aki nem érzi úgy, hogy az az édibédi családiidill, amit a reklám felmutat, azonnali agresszióért kiált...)

A pszichomókusok meg azért nem a kiközösítőket próbálják megváltoztatni, mert nem varázspálca a fegyvernemük - meggyőzni és a viselkedése megváltoztatására rábírni pedig csak azt lehet, aki maga is változtatni akar, ez pedig általában az áldozat és nem a támadó, kiközösítő fél.

Utolsó, nem jól közelíted meg a kérdést szerintem.

Nem azért kell a kiközösítettnek próbálkozni a változtatással, mert ő a "beteg", a "nem normális". Hanem mert ő az, aki _akarja_, hogy változzon a helyzet, és ezért nála van a lépés. Még ha nem is látszik.

Aki ilyen óvodás dolgokat művel még 18 évesen is, hogy "kiszekál" valakit, azzal elég nehéz bármit kezdeni. Sarokba már nem állíthatja az óvónéni, és mint már montam, mentálhigiénés szakember is csak azzal tud bármit kezdeni, aki maga is _akar_ változtatni. Erre nem lehet kényszeríteni senkit. Mármint, nem azért nem lehet, mert az fúúú csúnya dolog lenne és beavatkozás szegénynek a magánéletébe, hanem azért, mert egyszerűen ez nem így működik.

Tudtad, hogy hipnotizálni sem lehet senkit az akarata ellenére?