Szerintetek jobb ha megnezzuk a halott hozzatartozonkat vagy nem?

Részvétem :(

Nekem is haltak már meg hozzátartozóim, anyukám és 2 nagypapám. Anyut és egyik nagypapámat láttam halottan, ez a kép örökre bennem marad. A másik nagypapám már tudatosan nem néztem meg.

A szelleme nem fog visszajárni, nyugi, szellemek nincsenek. Egy darabig ez a kép fog elevenen élni benned, de idővel majd halványul.

Nyugtasson a gondolat, hogy jó helyen van, nem szenved. Tudom, hogy nagyon rossz, most még friss az élmény, egy jó ideig az is lesz.

Kitartás ;)

Jòl tetted , h megnezted, segiti a gyasz feldolgozast.

Sajnos manapsag tabu a halál, nincs csalad a halott körul , nincs virrasztás, hanem egyböl eldugjak a halottat, hidegkamra, csukott koporsó.

En is ezért kerültem tudatosan az ilyet.... inkább ugy emlékezzek rá, hogy élt es ne amikor a koporsóban feküdt.pl.

Nagypapám korházban halt meg... amikor bementünk elbúcsúzni, nekem az jön elő sokszor... főleg most amikor jön az evforduló.... de ez volt a kivánsága, igy az bementünk.... amikor eljöttünk (mamám.kerze, hogy had maradjon vele kettesben) utána fél órával hunyt el a nagymamám kezét fogva....

Részvétem.

Ezt majd az idő eldönti hogy jól tetted e vagy sem, de az a kép örökre benned marad :(

Nekem fél éve halt meg az Anyukám, agyvérzést kapott, többé nem kelt fel. Egy hétig volt kórházban. Mikor mondták, hogy agyhalott, nem akartam látni. Akkor *ő* már nem volt ott.

Nem mentem be hozzá egyszer sem. (Mikor 10 éves voltam, volt egy műtétje, és akkor nagyon be akartam menni, de kérte, hogy ne lássam olyan helyzetben.) Nem bánom. Csak élve emlékezem rá. A testvérem bement hozzá minden nap, ő elsírta magát, mikor fényképeket nézegettünk róla, mert mondta, hogy már nem is emlékszik, milyen volt nyitott szemmel.

Ez teljesen egyénfüggő. Én eddig se nézegettem és ez után se fogok hullákat nézegetni, mert nem látom értelmét. De, ha vki pl úgy érzi, hogy az a test, nem csak egy élettelen vmi, hanem még mindig összekapcsolja azzal, akit elvesztett, akkor simán el tudom képzelni, hogy jó lehet eképpen "elbúcsúzni".

Hogy miként lehet elfogadni, az is teljesen szubjektív. Egy halálesetnél nem a halottat, hanem magunkat sajnáljuk, ergo minél kevésbé rugalmas személyiség a gyászoló az életében úgy összességében, annál nehezebben fogja feldolgozni.