Tényleg ennyire furcsa? 18 éves vagyok, van egy tanárnő a suliban és barátok vagyunk, tegeződünk.

Ha csak pár évvel idősebb, ráadásul azelőtt is ismerted, hogy a tanárod volt akkor nincsen benne semmi furcsa.

Énis letegezek egy 35 éves tanárt 17 évesen, mert iskolán kívűl találkoztunk meg nem is tudtam hogy tanár és engem amúgy sem tanít. Sőt, nem is Magyarországon járok iskolába, nem hogy a tanárom legyen :D

Meg apámék haverja, szóval nem tartom az ilyeneket furának.

Legalább 5 kérdés lenne amire lehet mit írni.

Egyik: 18 éves vagy és a "tanerőd".

Másik: megkérdezted, hogy ez miért jó Neked? Vagy Neki?

A tanulmányi előmeneteled miatt? Vagy valami más miatt?

Harmadik: "a legjobb barátnőm", az azt jelenti, hogy többet remél valamelyikőtök, mint "barát"?

Ötödik: a szabályokat sulin kívül ismeritek?

Pl. a "tanerőd"-nek nem szabad egy - jogi és etikai értelemben - iskolán belül diákkal bizalmasan pl. intim kapcsolatot teremteni?

Mert a diák ugyan próbálkozhat, csak a "tanerő"-nek ez veszélyezteti a praxisát. Ezt tisztáztátok mint "barátok"?

Mert illene.

Vagy akkor más sulit kéne választana valamelyikőtök, míg nem lesz botrány belőle.

Az természetes, hogy két ember vonzódik.

Ez a világ legtermészetesebbje.

Sőt, ...

Mi a cél?

A többit olvasd vissza.

#3

Tényleg, ... barátnőt írt és ezt kifelejtettem.

A régi munkahelyemen is volt hasonló.

(csak az nem oktatási területen, de a lényegen nem sokat változtat)

Érdekes, hogy megértve lett, hogy megkülönböztethetetlen bántak egymással.

Az egyikük beosztott volt, a másikuk műszakvezető.

Néha, el-el tűntek a gyárban, hogy senki nem találta őket.

A műszakot nélkülük is megcsináltuk, sőt mi voltunk a legjobb műszak csapat.

Amíg Ők nem voltak - mert leléptek egy kis időre, mi csináltuk az előírt dolgunkat.

Közben mi is elvoltunk nyugodtan a műszak végéig.

Mert addig sem macerált egy "főnök", sem senkit.

Lazább lett a szigorúság.

Talán épp ezért volt a mi műszakunk a legjobb.

Nincs ebben semmi rossz.

Szerintem a tanár diák kapcsolatban sem. (mindegy milyen).

A tanártól egy elvárás van. Tanítson és reálisan értékeljen.

Ez nem feltétlenül gond. Igen, a "legjobb barátnőm" kifejezésből gondolom mindketten nőneműek vagytok, de engedelmeddel leírnám a saját tapasztalataimat, ami a másik verzió. Mikor fiú diákként voltam jóban egy tanárnőmmel.

Azt előre leszögezném, hogy Dél-Koreáról van szó, így nálunk mások a viselkedési normák.

Én konkrétan csak az iskolában ismertem meg a tanárnőt. 17 éves voltam, 10. osztályos. Az ének tantárgy 10. évfolyam márciusában kezdődött, viszont egészen 12. év végéig tartott. Ő lett az énektanárunk, akkor volt 31 éves. Már több éve az iskolában tanított, de előtte nem ismertem. Májusban egyszer egy sűrű időszakban (tanári konferenciák, óratömbösítések, szabadságok, stb.) volt egy olyan napunk amikor 1. órában egy informatika, 2. órában egy irodalom, 3.-tól 7. óráig pedig 5 ének óránk volt. Az első informatikán alapból zenét hallgattunk, a 2. irodalmon pedig az irodalom tanárunknak el kellett mennie 5 perccel kezdés után. Mi pedig megkérdeztük, hogy akkor átmehetnénk-e már előre a zeneterembe. Beengedtek minket, úgyhogy elvoltunk a hangszerekkel. Az énektanárnőnek meg lyukas órája volt, oda jött pihenni, csak hát minket talált ott. A tanárnőnek csodálatos hangja van, így akkor már ő is beszállt a mókába, mert felismerte, hogy mit játszunk. Az 5 (illetve így 5 és fél) tanóra csak zenéléssel ment el. Én majdnem minden hangszeren jól játszom, így megkért hogy mutassak rá 3 emberre akik különböző hangszereken az én meglátásom szerint jól játszanak. A végén négyünket odahívott magához, ajánlotta hogy alakíthatnánk egy kis zenekart, csak keressünk egy énekest. Mivel nem lett volna senki sem, meg amúgy is maximalisták voltunk, még végig se mondta a mondandóját, máris őt támadtuk le a kérdéssel. Másfél heti, napi több órás győzködéssel végülis sikerült rávenni.

Annyira összeszoktunk a próbák alatt, meg sokszor a késő estig tartó gyakorlás miatt nálunk aludt (a másik 3 a szomszédságomban lakott, a tanárnő viszont a szomszéd városban, a próbák meg nálam voltak). Mi ketten sokat tudtunk beszélni a klasszikus zenéről is, így azokon az estéken sokszor még órákig hallgattunk Csajkovszkij-t vagy Schubert-et. Reggel csináltam neki reggelit ahogy illik, megcsináltam a fürdővizét, stb. A szüleim szinte sosem voltak otthon, nyugodtak lehettünk, hogy nem lesz semmi félreértés. Ugyanis nem volt miért. Nem csináltunk semmit. Nem állítom, hogy néha örültem volna neki, ha nem csak elalszunk a kanapén, de boldog voltam én azzal a helyzettel is, hogy tanár-diák helyett már a barátságunk lett az első. Illetve a tanárnő már amúgy is férjezett volt. Bár igazából több időt töltött nálam, mint otthon.

A suliban ez akkor lett vicces, mikor először kezeltem odabent is barátként. Bementem a tanári irodába, ott pedig a nálunk megszokott módon az ajtóból hangosan mondtam, hogy: "Elnézést! Young-jee itt van?", így mindenféle tiszteleti jelző, vagy bármi egyéb megszólítás nélkül. Hát mit ne mondjak, nézett a tanári kar igencsak. Aztán még jobban meglepődtek, mikor a tanárnő kijött a hátsó szobából, hogy kiabálva, hogy "Jövök már Byeonballa-shi!", azaz ő viszont használt tiszteleti jelzőt. (A byeonballa nagyjából egy ilyen becézés a copf-ból. Copfos, vagy Copfi, bár inkább a Copfi a jó fordítás. A -shi pedig az úr/uram.)

Utána kaptunk egy kis fejmosást az igazgatótól, de nem különösebben foglalkoztunk vele. Kívülről talán úgy nézhetett ki, mintha konkrétan párkapcsolatban lennénk, csak nem léptük át a csók előtti határvonalat.

Úgyhogy Kérdező!

Ha nálunk itt Dél-Koreában meg lehetett ezt csinálni, főleg úgy, hogy én vér szerint viszont félig magyar félig koreai vagyok, ráadásul kinézetre is inkább vagyok európai, valamint Magyarországon születtem, de még így is elnézték az ilyesmit, senkinek nem volt gondja vele miután egyszer elmagyaráztuk, így neked sem kell túlgondolni. Nem furcsa. Az én esetem már 9 évvel ezelőtti. Mára ez már méginkább elfogadott lett a világon szinte mindenhol, hogy a tanárok és diákok egyben barátok is!