Jót tesz a gyerekeknek a Mikulás, angyalka, Jézuska, stb. hazugság?

Én sajnos beleőrültem, amikor megtudtam az igazat, azóta is az elmegyógyban kezelnek.

Gyerekeim úgyszintén idegileg tönkrementek, amikor elmondtam nekik 30 évesen (korában nem mertem), hogy a Mikulás nem létezik, Jézus Krisztus pedig "csak" örök életet ad. El is vették tőlem mindet.

Szerintem a kérdésre a válasz: sok dologtól függ.

Alapvetően nincs vele gond, mert kicsi korban elszórakoznak vele, aztán ahogy nagyobbak lesznek, rájönnek, hogy a Mikulás tulajdonképpen a szomszéd bácsi, meg ilyenek. Egymástól is hallanak valamit arról, hogy nincs húsvéti nyúl, aztán szépen elkopik a dolog.

Viszont vannak gyerekek, akik nagyon vonzódnak a kitalált dolgokhoz. (Az ilyenekből lesznek aztán a vallási tébolyultak.) Pl. volt egy barátnőm, akit úgy 10 éves korában körberöhögtek a többiek, amikor kiderült, hogy hisz a Mikulásban (vagy valamelyik ilyen figurában, már nem vagyok benne biztos). Na, ez nála komoly problémát okozott, amit nagyon nehezen tudott feldolgozni, a szüleit okolta. Nem tudom, mennyiben függnek össze a dolgok, de az illető jelenleg 2 diplomás, eléggé zakkant, és a szüleit utálja.

Vagyis, nem mindegy, hogy fokozatosan kikopik a gyerek tudatából a figura, vagy egy nagy összeomlás keretében derül ki, lelki sérülést okozva, mint mikor a szülőkről derül ki, hogy tulajdonképpen őt örökbe fogadták.

A mese (és NEM hazugság) szükséges a gyerek normális fejlődéséhez.

Ugyanígy szükséges (lenne), hogy felnőtt korára már ne higgye el a meséket.

A 3-4 éves kort honnan veszed?

Én azt tapasztaltam, hogy még 5 éves kor körül is előfordul, hogy a való életben előforduló dologról vitázva egy rajzfilmben látott dolgot hoznak fel érvként.

Vagyis, a kicsi gyerek a mesét valóságnak gondolja, mert hát látja a szemével, hallja a fülével.

Én inkább olyan 5-7 éves kor közé tenném (gyerektől függően), hogy ráérez a mese és valóság közötti különbségre.