Szerintetek helyesen jártam el az alábbi esetben, hogy nem tettem semmit sem? Vagy nekem kellett volna kezdeményeznem az ismerkedést? (Én úgy gondolom, hogy nekik kellett volna kezdeményezni. "Vaskalapos" lennék emiatt? )

Ez még igazán nem is zavart, de... volt ott egy férfi, aki nem jött oda beszélgetni, hanem valamit barkácsolt éppen. De egy pillanatra sem tette le a szerszámait.

Nem is tudom, de nekem valahogy hiányzott az a gesztus, hogy odajöjjön bemutatkozni. Persze, el tudom fogadni, ha nem keltettem fel az érdeklődését még ilyen minimális szintig sem, de azért... szerintem úgy illett volna, hogy odajöjjön és bemutatkozzon, hogy pl.: "Szia, Feri vagyok."

És akkor kezet fogtunk volna, én is mondtam volna a nevemet, aztán mehetett volna vissza barkácsolni.

Néhány alkalommal később volt egy másik eset. Egy másik férfi jött közénk, őt sem ismertem, de a többiek igen.

Ő sem jött oda hozzám bemutatkozni, de a közös beszélgetésbe beszállt.

Viszont a többiek sem tartották fontosnak, hogy bemutassák nekem.

Jó... ha így történt, hát így történt.

Viszont nekem ez így nem kerek.

És ekkor vetődött fel bennem a kérdés, hogy vajon nekem kellett volna odamennem mindkét esetben, és kezet nyújtva bemutatkozni nekik?

Nőként persze én nyújtok kezet először (velem kb. egykorúak), de... a bemutatkozást magát nem a férfiaknak kellett volna kezdeményezniük?

(Ja... nem társkereső klub, vagy ilyesmi... :D

Szóval nem annyira létkérdés, de... mivel együtt fogunk dolgozni (közösségi hobbi-kör, ahol fontos a jó személyes kapcsolat minden taggal), én egy kicsit jobban érezném magam közöttük, ha akár ők bemutatkoztak volna, akár a többiek közül valaki bemutatta volna őket nekem, vagy engem nekik.

Bocs, a hosszú magyarázatért... :)

Remélem, hogy érthetően írtam le a lényeget.

Persze, ez már így esett, nincsenek emiatt álmatlan éjszakáim... :D

... de általánosságban kíváncsi vagyok a véleményetekre, hogy ilyen esetekben szerintetek hogyan illik viselkedni a férfinak és a nőnek, illetve az ott lévőnek és az új tagnak.