A volt osztályfőnököm tegeződni akar mindenáron, holott 23 évvel idősebb nálam, én hülyén érzem magam attól, hogy folyton erőszakoskodik, hogy tegezzem, mit tegyek, hogy ne sértsem?

Kedves Kérdező!

Hasonló sztorim van az osztályfőnökömmel, ő is egy ennyire undorító ribbantc volt, első három évben puncskirálynő, még ajándékot is kaptam tőle, én is beszoptam az álszentségét.

Aztán negyedikben jött a pofáraesés, amikor - ő volt a színjátszókör rendezője a sulinkban - végig arról beszélt, hogy én fogok főszerepet játszani, és a végén kaptam két jelenetet, pedig ha városi/magyei szavalókra volt szükség, akárhová kellett menni az iskola hírnevét öregbíteni, akkor mindig engem küldözgetett, én a kis naív pedig boldogan mentem, azt hittem, komolyan gondolja, hogy tehetségesnek tart.

És igen, válaszolók egy részének mondom, vannak megbocsáthatatlan bűnök, az árulás is ilyen. Pláne ha egy felnőtt a hozzá bizalommal lévő gyerek életét jó sztoriként kitárgyalja, gondoljatok már blee, a ti gyereketek kis dolgain - amik neki nagy dolgok még - felnőtt tanári kar csámcsogna, mit mondanátok?

Kikaparnám a szemét is annak a tanárnak, akiről megtudnám, hogy a gyerekemet elárulja.

Még annyit a sztorihoz, hogy én nem tegeztem vissza egyszer se, és a nénizés pontosan tudom, mennyire rosszul esik neki, de csak röhögök rajta, hülye vén majjjommmmm csak nyugodtan frusztrálódjon - olyan nőről van szó, aki harmincasként maga volt az apáca megtestesítője, most pedig botox, miniszoknya, nem kicsit frusztrált pszichopata viselkedésminták. Ja és valamelyik gyereke is pszichomókus, aztán az is ugyanilyen frusztrált, együtt bagóznak anyukával, aki annak idején rosszul volt, ha mi, a tanítványai rágyújtottunk.

Az ilyen ember méltatlan a tanári címre, menjen a kuplerájba mádámnak. Az enyém még külseje alapján is odaillene, szóval Te se kedveskedjél már vele, nehogy Te érezd magad rosszul, mert ő volt szemét.

És nyugi, elég rosszul érzi ő magát attól a lelke mélyén, mert rosszul ítélt - a gyereke pár évvel alattam járt egyetemen, kínkeservvel elvégezte valahogyan, most benyomták valami állásba, de attól még ugyanolyan lúzerek maradnak, és ezt ne felejtsd el mindig éreztetni velük, hadd lássa, mennyire senki és megvetésre érdemes.

"Nincs köze a felnőttséghez."

De van, és ezt nem bántásképpen mondom. Ha nem kollégák vagy szomszédok vagytok, akkor gondolom nincs napi kapcsolatotok. Már rég túl kellett volna lépned rajta. Az önérzetedet megtépázta, de az életedet nem befolyásolta, pont az vagy, aki a sulidíjjal lettél volna. Azóta eltelt legalább 7-8 év, és te még mindig dacolsz. Minek? KInek? És mi értelme van, hogy ezen kattogsz még mindig?

a 12-höz hozzátenném, hogy ez csak neked árt. Termelődik benned a bosszú nyomán a méreg, lerakódik, stb., előbb-utóbb az ilyen elakadt állapotoknak testi következményei is vannak.

Valamint megkérdezném, miért is torkoltál le, hogy "ne moralizálj!" Oktalan feltételezés elvárni egy doktori szintre képzett embertől, hogy emberi kérdésekre morálisan rátekintsen? És ne az legyen, ami itt a gyakorin egyre gyakoribb: hogy egy sérelmet bedob valaki - és verbális tömeglincselés indul be? (az ellenfél természetesen nem szólalhat meg, csak egy oldalról ismert a probléma)

Amondó vagyok, gondold ezeket át, két irodalmi példát is hozok, ami segít átgondolni.

[link]

*

"A megbocsátás a sértettet tisztítja meg, nem a sértőt, azt szinte nem is érinti."

Jorge Luis Borges

[link]

Én az 5-össel és 11-essel értek egyet.

Ezen kívül még azt gondolom, hogy jó dolog magázódni, még a korkülönbség, a tisztelet és a távolságtartás miatt is (pl. nem akarok közelebbi kapcsolatot az illetővel, mert nem vagyunk szimpatikusak egymásnak, vagy az ellenkező nemből való és nem akarom, hogy közeledjen hozzám).

Szerintem nem sértő ezt visszautasítani. Nekem is volt olyan illető, aki még korban is hozzám közel volt, de a szakmai múltja miatt viszont mondtam, hogy én sajnos nem érzem úgy, hogy tegeződhetnénk, mert részemről a magázódás a tiszteletadás jele is. Ez a személy, pedig teljesen jól vette, nem sértődött meg rajta, véleményem szerint ebből is látszik, hogy ő normálisan áll hozzám és ő is tiszteletben tart, nem erőltet rám semmit, amit én nem szeretnék.

Másik esetben viszont ki nem állhattam az illetőt és azt hiszem ő szeretett volna személyeskedni (amivel már azelőtt is próbálkozott), illetve a közelembe férkőzni és kihasználni, ami könnyebb lett volna neki, hogy tegezhet. Itt egyértelmű volt részemről a hadüzenet: nem tegeztem, mivel nem kívántam vele közelebbi viszonyba lépni. Húzta a száját, de ez engem nem érdekelt, az ilyen emberektől amúgy sem számíthat semmi jóra az ember.