Mi az önök véleménye a felnövekvő magyar generációról? Milyen hatást okozna, ha a testi fenyítést, mint fegyelmezőeszközt, úgy kb. az 1970-es 80-as évekbeli szintjén reaktiválná a törvény?

„Se bot, se vessző nem hozott még egy országot is virulásra”

A 70-es években egy falusi általános iskolába jártam. A tanárok legtöbbször párt útján kerültek pozíciójukba, többségük nem hogy a hivatásához volt hülye de némelyik munka mellett járt levelezőn tanárképzőbe. A tanítani nem tudásukat erőszakkal akarták kompenzálni. Az okozott állandó stressztől több diák rövidlátó lett. Aztán mily meglepő de a továbbtanuló és korábban "rossz tanuló" diákok közül volt aki szín jeles lett a már normális iskolai közegeben. (Ez én voltam de ennek nincs jelentősége hogy ki volt). Én fősulit is végeztem és megjegyzem hogy ott egyik tanárom sem alkalmazott sötét középkori kínzóeszközöket. Azt tudom mondani hogy akinél a diákok rosszak vagy rossz tanulók ott a tanárban van a súlyos hiba. Nem kötelező tanítani annak aki nem képes civilizált eszközökkel, van fizikai munkakör is.

Magyarország a rendszerváltással amúgy is nagyot zuhant vissza az időben. Minek megtoldani még testi fenyítések visszahozásával is. Aki csak úgy tudná ellátni hivatását az adja át munkáját olyannak aki normál civilizált módon is képes jól tanítani.

Még a züllés melegágyáról ismert sorkatonaságnál is le lehetett kötni egy előadáson a sorállomány figyelmét. Attól függően hogy ki volt az előadó. Például aki betéve tudta a honvédelmi ismereteket és jól megállta volna a helyét a barbár hadszíntéren, az nem biztos hogy tanárként is jól funkcionált. Illetve fordítva is igaz.

"...instrukciót adok egy-egy züllést bizonyító szokás leállítására,azzal,hogy ellene érvelek(mivel több nem áll jogomban)rengetegszer érkezik felém a "semmi közöd hozzá" frázis,és a felelősséget nem vállalók részéről a rossz szokás letagadása,holott én annak nem is említem meg e instrukciót,akiről nem tudom bizonyítottan,hogy teszi(pl:ivás,nikotin,bandázás közbeni üvöltözés,és az ezekre való büszkeség,stb.)"

Hát nem csoda, ha kiröhögnek! :-D

" kb.2040-re ebből katasztrófa lehet" - szerintem előbb.

De a testi fenyítés nem oldaná, hanem még fokozná a feszültséget. Nem tudom, mi lenne a jó, sajnos.

A felnövekvő nemzedékről pedig kifejezetten jó véleménnyel vagyok, tapasztalataim szerint céltudatosabbak, lelkiismeretesebbek, kevésbé romlottak és keserűek mint mi.

Bennük bízok.

Azért látja, hogy ebből katasztrófa lehet, mert túl sokat foglalkozik ezekkel a dolgokkal, és túl érzékenyen érintik önt. Ez arra programozza az agyát, hogy mindenhol, mindenhol és minden fiatal ilyen, vagyis minden bokorban rémet lát.

Ezelőtt sem voltak sem sokkal rosszabbak, sem sokkal jobbak a fiatalok, mint ma, mégis felnőttünk, és el tudtuk érni azt a civilizációs szintet, amin állunk jelenleg. Szóval nem kell félteni a társadalmat, megvan annak a maga "önjavító mechanizmusa", akárcsak egy élő szervezetnek, tud az magára vigyázni. Többek között ilyen önjavító mechanizmus szerepét látja el ön is, ha fegyelmezni, nevelni próbálja az ön által leírt módokon a renitensebbnek látszó fiatalokat. Ez egy szép dolog, minden tiszteletem az öné! Azonban nem szabad átesni a ló túloldalára, és nem szabad véresen komolyan venni a dolgot, mert ebbe bele is lehet zápulni. Szóval csak finoman, könnyedén, de kitartóan :)

További sok sikert és kitartást kívánok ehhez a "karitatív" munkájához, hobbijához!

Nem lehet általánosítani.

Amikor én voltam végzős gimis (95-ös generáció), akkor végzős koromban úgy láttam, hogy az elsősök/másodikosok ezerszer "jobban" viselkedtek, mint ahogy mi viselkedtünk elsőben. Illetve már mi sem volt annyira lezüllve, mint a 91-2-3-as generáció a mi giminkben.

Szerintem ott kellene kezdeni, hogy a családoknak könnyebb megélhetést biztosítani. Nyugodtabb, kevésbé leterhelt, de szorgalmas szülők gyermekei is kiegyensúlyozottabbak.

Feleslegesnek tartom erőszakkal torzítani a diákok lelkivilágát, nem megoldás és régen sem volt az.

Én egy jó nevű gimnáziumban végeztem kitűnő eredményekkel, mester diplomát is szereztem már szakterületemből, pedig nem volt fenyítve soha, egész egyszerűen normális családból származom, ahol a szülők is szintén értelmiségiek, ezt a példát láttam.

Szakmunka is rendkívül fontos, de sajnos nagyrészt rendezetlen családi életű gyerekek kerülnek oda az alacsony ponthatár miatt, olyanok, akik otthonról magukkal viszik azt a kultúrát, hogy elég a minimumon teljesíteni, hiszen ezt látják otthon, ezért is nehéz az áttörés.

Összegezve véleményem szerint a testi fenyítés nem megoldás, hanem az államnak több lehetőséget kellene biztosítania a stabil, rendezett család létrehozására és fenntartására, a jobb életszínvonalra.

Két dolgot szeretnék megjegyezni:

1. Mindig minden generáció azt gondolja a következőről, hogy azok silányabbak, mint ők. És ha ezt bármelyik mai fiatalozónak elmondom (az én generációmban is sok az ilyen, pedig még csak 29 vagyok), akkor azt mondják, hogy lehet, de az őket követő generáció akkor is ilyen vagy olyan. Nem, nem a generáció rossz, hanem a kollégád az. Vagy te, hiszen csak az egyik verziót hallottuk.

2. A 70-es, 80-as években már rég tiltott volt a testi fenyítés az iskolákban.

A kilencvenes években azért még éltek vele, ha nem is volt szisztematikus :D

Imádtam, amikor a tanár könyvvel akart lekeverni egyet az osztálytársamnak, de az kicsúszott a borítóból és egy másikat talált el :D