Miert ellensegesek a kulfoldon elo magyarokkal?

Kedves Kérdező: ez a szó a lehető legszerencsésebb. Ugyanis ez van mögötte: egyszerű szimpla irigység.

Én is Németországban élek - mint látahtod, van ékezetes billentyűsorom - és mivel elég régen élek itt, bizony elég szép tapasztalatom is van a magyarok - az itteni és az otthoni magyarok - viselkedéséről és a dolgokhoz való hozzáállásról.

Én nem irigységnek mondanám. Szerintem javarészt keserűség.

Keserűség, ami rengeteg mindenből fakadhat. Keserűség a miatt, hogy időben nem tanult eleget, hogy számára nem adatott meg a lehetőség a jobb életre vagy megadatott, de nem élt vele, keserűség, hogy az ő gyerekének ez nem sikerült vagy azért, mert Magyarországon azt nem lehet megvalósítani, amit te elértél. Amikor ilyet olvasok bennem is keserűség van mert látom, hogy külföldön neked jól megy és bár vissza akartál térni, nem fogsz (pedig nagyon nagy szükség lenne rátok itthon). Amiatt is, hogy a te gyermekeid valószínűleg már nem is fognak tudni magyarul és a tudat miatt, hogy még egy embert "elvesztettünk".

Erre mind rá lehetne fogni, hogy irigység, de aki oda figyel, az érzi a különbséget. A magyar ember sosem volt irigy. Megkeseredettnek megkeseredett (hiszen "Sírva vigad a magyar"), de az irigység sosem volt jellemző tulajdonsága a magyar embernek.

Nagyon gyakran, akik külföldön egzisztenciát tudtak teremteni lenézik Magyarországot és a magyarokat és ennek elég gyakran hangot is adnak alapot adva a Magyarországban maradtaknak a külföldön dolgozókkal szembeni előítéletre. Néha én is lebírnám ordítani a haját annak, aki már-már büszkén megtagadja magyarságát, de ebben semmi irigység nincs, hiába próbálnák rám kenni. Én általában magamba folyton, mert tartom magam annyira intelligensnek, hogy ne menjek bele ilyen acsarkodásba. Te egyértelműen nem ezek közé tartozol, mert láthatóan bánt a dolog.

Egyet ertek az utolsoval, a keseruseg valosabban hangzik. Ha vegig gondolom en is inkabb keseruseget ereztem anno amikor meg otthon laktam es kulfoldon elo magyarokkal talalkoztam.

Viszont a lenezessel nem ertek egyet (vagyis nem minden esetben). Lehet hogy az illeto csak buszke arra amit elert kint. En peldaul tudom, hogy otthon soha nem tudtam volna olyan munkakorben dolgozni mint most, egyetemrol meg almodni sem mertem.