Hogyan derítik ki a csillagok, bolygók, égitestek tömegét?

Pályaadatokból, Newton (és Kepler) törvényeivel számítják. Akár a saját és/vagy a holdjainak az adataiból, vagy más bolygókra gyakorolt hatásokból.

[link]

[link]

[link]

[link]

Ha egy égitest körül egy olyan test kering, amelynek a tömege elhanyagolhatóan kicsi az égitestéhez képest, akkor a keringő test keringési ideje és pályasugara közötti kapcsolatra csak az égitest tömegvonzási ereje van hatással, függetlenül a keringő test tömegének nagyságától. És nem csak a keringés, hanem egy égitest mellett elhaladó, a tömegvonzás miatt kissé elhajló pályájú test mozgási adataiból szintén megtudható az égitest tömegvonzási ereje. Ezek a keringő vagy elhaladó testek lehetnek kisebb méretű holdak, kisbolygók, üstökösök vagy mesterséges szondák. Csillagok tömegvonzását a bolygók mozgásából is elég pontosan ki lehet számítani, mert a bolygó tömege szinte elhanyagolható tud lenni a csillag tömegéhez viszonyítva. És ha a tömegvonzást ismerjük, akkor a tömeg is kiszámítható belőle.

Különösen nagy tömegvonzású objektumok, mint például egy fekete lyuk vagy egy távoli galaxis tömegét a mögötte levő csillagból induló, az objektum mellett elhaladó fény elhajlásából is ki lehet számítani. A számítások pontossága persze nem egyforma, de ezzel a módszerrel, a műholdpályák sok éves elemzéséből már nem csak a Föld tömegét, hanem a tömegének egyenetlen eloszlását is megtudtuk. A Wikipédia Gravitáció szócikkének ( [link] 'A Föld középpontja'fejezetében látható ábra ezt az egyenetlenséget mutatja meg felnagyítva.