Hogyan köszöntek régen a magyar fiatalok egymásnak?

Mivel a szervusz ókori eredetű szó, ezt egészen biztos, hogy használták.

Régen (mondjuk a középkorban) nem volt általános, bevett köszönési forma, tájegységenként eltért. Nem is feltétlen a mi fogalmaink szerinti köszönés létezett.

Egy példa (tudom, nem magyar, de ez fennmaradt a 20. századig, a magyaroknál meg nem): a beásoknál úgy "köszöntek", hogy ha meglátta valaki, hogy jön szembe egy ismerőse kapával a vállán, akkor "Kapálni mész?" ugyanez kosárral: "Boltba mész?"

Az viszont általánosan és sokáig elterjedt volt, hogy nagyon korán az ismerősök is elkezdtek magázódni, ami hozta a megfelelő köszönési formákat.

A szervusz köszönés már nagyon régi.(latin eredetű).

A tegeződés a háború után terjedt el,főleg az oroszok hatására.

Azelőtt a nők-férfiak,és a 14 év fölötti fiatalok sem tegezték egymást.A fiúk ugyanúgy mint a felnőttek,kezétcsókolommal köszöntek, a lányok pedig Jó napottal.Még az iskolában is magázták egymást a külön neműek.Sőt,gimnáziumokban a tanárok is magázták a diákokat.

Faluhelyen viszont a legények tegezték a lányokat ,szerbusszal köszöntek nekik,a lányok pedig magázták a fiúkat (sőt az asszonyok is férjüket),és általában Adj Istennel köszöntek.

Szeritem a fiatalok is magázódtak. Jóestét/Jónapot mondhatta a lány és Kezét csókolom, mondhatta a fiú a lánynak.

Nem voltak annyira közvetlen kapcsolatban, mint manapság, s nem véletlen, hogy ha házasság lett a dologból, akkor is megmaradt a beszédben is az egymás iránti tisztelet. Uram és asszonyom voltak a házastársak is egymásnak.