Svájcban milyen az emberek mentalitása?

Egy tanárom volt diákjával beszélt, azt mondta általánosságban lenézik a bevándorlókat, nem kezelik őket egyenlő félként. Ezt egyébként máshol is hallani.

Gyerekként ez annyira nem fog érinteni, a szüleidet meg... nagyban munkahelyfüggő.

Én egyetlen svájcival beszéltem eddig, és a legérdekesebb az volt, hogy mikor megkérdeztem, hogy mi az anyanyelve (merthogy angolul beszéltünk), akkor teljesen meg volt rökönyödve, és elkerekedett szemmel mondta, hogy természetesen német, mi más lenne. Én meg pislogtam, mivel úgy tudtam, hogy ott aránylag nagy számban vannak anyanyelvi franciák és olaszok is.

Szóval kicsit furcsa volt. :)

Az öcsém Svájcban dolgozik lassan másfél éve. Neki történetesen kellemes csalódás volt azok után, amit arról hallott korábban, hogy hogyan állnak a külföldiekhez.

Benne az a kép alakult ki, hogy ha valaki tisztességesen dolgozik, és ugyanolyan törvénytisztelő módon él, mint a svájci állampolgárok, akkor teljesen normálisan és jóindulatúan viszonyulnak hozzá, nem úgy, mint azokhoz, akikről azt látják, hogy leginkább az vonzotta őket Svájcba, hogy a szociális ellátórendszeren szeretnének élősködni.

Ő úgy érzi, hogy semmi hátrányos megkülönböztetés nem érte eddig sehol amiatt, hogy külföldi állampolgár, és a munkáltatói is nagyon korrektek vele.

Magasak az elvárások is, pl. a magyar gyakorlattal ellentétben pár perc késést is komolyan vesznek, és egyik kollégáját egyből elbocsátották, amikor (mint utólag kiderült, másnaposan egy vasárnapi buli után) elaludt hétfőn reggel, és nem telefonált be az előírt 9 órai határidőig, (7:30 a munkakezdés náluk), hogy értesítse őket a késésről vagy kimaradásról.

Ugyanakkor - szó szerint percre pontosan - elszámolják a túlórát, azt is, ha esetenként csak 10-15 percet kell tovább maradni, hogy a megrendeléseket teljesíteni tudják.

(A fizetési kimutatásán napokra lebontva ott szerepel 8, 12, akárhány plusz ledolgozott perc alkalmanként, amiről a művezető leadta a nyilvántartást, meg minden másban is nagyon precízek.)

A házaspár, akinél albérletben él egy önálló lakrészben, nagyon rendes vele, de ehhez hozzátartozik, hogy ki is kellett érdemelnie a bizalmukat.

Szerinte szembetűnően nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak a svájciak, ami nyilván nem kis mértékben összefügg azzal, hogy magasabb életszínvonalon élnek, és nincsenek olyan megélhetési problémáik, és ebből fakadó feszültség, mint nálunk sajnos sokaknak. (Svájcban a minimálbér kb. 1 millió forintnak megfelelő összeg, a diplomás minimálbér a duplája.)

Van egy magántanítványom, aki 15-16 évesen egy évet töltött Svájcban, mert az édesapja már évek óta ott dolgozik, és az édesanyjával ők is kiköltöztek egy évre.

Ő azt mondta, hamar befogadták az osztálytársai, ők is és a tanárok is segítőkészek voltak vele, és lett két nagyon jó barátnője is, akikel azóta is tartja a kapcsolatot.

A suliban hónapokon keresztül ingyen biztosítottak neki plusz tanári segítséget órák után, hogy a német tudását mielőbb felhozzák arra a szintre, hogy jól megértse a tananyagot, mert nekik ezt természetes, és persze van rá anyagi keret.

Neki nagyon szembetűnő volt, hogy mennyivel jobb a közbiztonság, mennyivel udvariasabbak pl. a közlekedésben, stb. Nem tudom, hogy ez mennyire jellemző, de ő, illetve az anyukája azt mondta, hogy mennyire csodálkoztak, hogy abban a kisvárosban, ahol éltek, még nagyobb óvodásokat is elengedtek egyedül a szülők reggel oviba, az iskolások meg egyértelműen önállóan közlekednek, és mindenki nagyon figyel és vigyáz rájuk.

Megkérdezhetem, hogy te hogy állsz a német nyelvtudással?

nem szidás,tényként (itteni tankönyvből).. rugalmatlanok,merevek. túl alaposak a munkában.nyilván ezért világhírűek..

Egyébként, kedvesek,mosolygósak,közvetlenek. Elsősorban egymással, de külföldiekkel is,bár ez változó. Az idegenektől félnek és nehezen fogadnak be valakit. Kapcsolataik felszínesek,egymással is. Privátról nem is beszélnek igazán. Fiatalok,egoja oriasi.. de tisztelet a kivételnek, tényleg nagyon sok kedves ember van köztük.