Melyik a legidegesítőbb közhely/klisé?

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen

Ha utálnak, valamit nagyon jól csinálsz/nekem utálóim vannak/ Biztos csak irigykedik XYZ stb.

A mi időnkben nem voltak ilyen neveletlen fiatalok.

"Kivétel erősíti a szabályt"

Ez egy értelmetlen baromság. Hogy erősítené már?? Pont hogy gyengíti. Nem tudom, ki volt az az idióta, aki ezt kitalálta.

"mindenki azt kapja, amit megérdemel"

"gondolkodj pozitívan, akkor minden rendbe jön"

"biztos ez volt neked megírva"

"ez van, ezt kell szeretni"

kapcsolati problémáknál: "mindenhez két ember kell"

Nem olyan nagy hülyeség az, ha jól értelmezi az ember.

Arra vonatkozik, hogy ha egy bizonyos esetről bizonyítható, hogy az általános szabállyal szembe megy, akkor ezzel (a téma körüljárásával) bizonyítást nyer, hogy létezik egy

általános szabály, ami alól az adott eset kivételt képez. Vagyis, a kivétel felhívja a figyelmet arra a szabályra, amit amúgy nem is gondolnánk általános szabályra. (A neten lehet találni példákat, megnéztem, felesleges idemásolni őket.)

Az biztos, hogy egy elég körülményes és egyáltalán nem frappáns mondás.

Ami engem rettentően zavar nyilatkozatokban, cikkekben, hírekben, stb., mert a normálisnál tízszer gyakrabban használják:

bevezetésre került, elfogadásra került, megoldásra került, elvitelre került, beépítésre került, átvételre került, stb.

Szerintem az a legzavaróbb úgy általában a közhelyekben, hogyha a használója, vagy a befogadója nem érti, vagy nem tudja miképp értelmezni:D Régebb még a különfélébb "életbölcsességek" is zavartak, amikor úgy fogtam fel, mint egy "szabályt", pedig épp az, hogy nem úgy kell felfogni, hanem arra lehet rálátni, hogy mit értett alatta konkrétan, aki írta, és ami legfontosabb: miért érzi fontosnak a szavakat? Azonkívűl termésezetes, hogy nem mindenki érzi annak épp azt.

Nem kell értelmezni az ilyen gondolatokat, mert önmagában mindenkinek mást jelent, inkább tartalmasan kommunikálni.

Bármilyen gondolatot sablonosan írok le, akkor elveszíti a személyes jelentését, önmagáról nem mond semmit.

Pl. Ha "önmagamat adom", az természetesen azért "bölcs", mert tapasztaltam olyan kínos helyzetet is, amikor félreismertek, nem öszintén beszéltem magamról, aztán azon izgultam, hogy "nehogy kiderüljön az igazság", miközben erőltetetten és rosszul éreztem magam másokkal szemben.

Mégis elég érthetetlen, mert "önmagamnak lenni" semmitmondó, sőt ha valakinek azt mondanám, hogy "szép", "jó", "kedves", "gonosz", stb. vagyok, az is jelentéstelen, szinte olyan, mintha azt mondanám, hogy "ember vagyok, s a földön élek s levegőt szívok", inkább a konkrét tett jelentős, amitől az vagyok.