Kezdőoldal » Kultúra és közösség » Szokások, etikett » Kívántad már valaki halálát?...

Kívántad már valaki halálát? Ha igen, és nem érzed magánügynek, írd le azt is hogy kinek és miért?

Figyelt kérdés

2014. okt. 9. 08:02
 1/8 anonim ***** válasza:
Ha én valakinek számítok, akkor a sajátomat igen, de persze nem olyan "igazán komolyan". Tehát, soha nem is gondoltam rá, hogy teszek valamit az ügy érdekében. Amúgy "csak" azért, mert mindenhol idegennek érzem magam, de leginkább a családom körében, s ezen felül tudom, hogy soha nem lehetek sikeres abban, amit szeretek.
2014. okt. 9. 08:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:

Pár éve rám szállt egy némber egy másik közösségi oldalon és minden létező fórumon azt terjesztette rólam, hogy perverz, pedofil, szoknyapecér vagyok, akinek több tucat kamu regisztrációm van, női, férfi egyaránt, csak azért, hogy az áldozataimra ezekkel vadásszak.

Na ezt lenyomoztam, és megtaláltam a gyáli lakcímét.


Forrt bennem a tehetetlen düh. Ha feljelentem, csak még nagyobb nyilvánosságot kap az ügy, -- őt meg lehet, hogy elítélik, de sokkal valószínűbb, hogy a végén csak "büntetésül" körberöhögik, mint trollt. Mondjuk meghurcolom, de addig is csak idő, pénz, idegeskedés van belőle nekem is. Meg kiderült, hogy a polgári életben példás, négy-gyerekes családanya, csak éjszaka a netes "másik életében" unatkozik ennyire, de a családjáért meg a gyerekeiért kár lett volna.


Pedig akkoriban sokat fantáziáltam róla, hogy ezt egyszer elkapom a környékükön a kiserdőben sötétedés után....

2014. okt. 9. 08:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
Igen. Sokaknak és majdnem minden nap sajnos teljesen őszintén. Feldühít az alantas viselkedés, az illetlenség határtalan mértéke. Abszolút nem vagyok kibékülve a társadalommal, idegesítőek és az emberek 80 százaléka nem is normális. Bevallom sokszor fantázáltam ezekről. A sorozatokban is az ilyen figurák a kedvenceim akik kíméletlenek és bosszút állnak. Ha egy mondattal kellene jellemeznem magam, vagy hasonlítani magam vkihez, akkor én pont olyasmi vagyok, mint a Zorro ból Ricardo Montero.
2014. okt. 9. 09:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
88%

Személyes konfliktusaim miatti tehetetlen düh, az egy olyan szint, amin azért már évek óta "dolgozom".


De van sok olyan, számomra, és úgy tűnik, hogy nálam sokkal nagyobb világi hatalmak számára is megoldhatatlan ügy, ami miatt többmilliók szenvednek nagyon súlyosan, és ezt mindenkinek, aki tud róla, valamiféle elferdült emberiesség és tolerancia nevében "tűrnie kell".


Ilyen például Észak-Korea, ahol mindmáig állnak (több mint 60 éve!!) olyan koncentrációs táborok, mint amilyen Európában Auschwitz volt. Ami számunkra már alig-alig hihető történelem halvány emlékei, az az Észak koreai nép számára generációk óta mindennapos és könyörtelen valóság. És nem az a legszörnyűbb, hogy már a táborokon kívül is fakérgeket, bogarakat esznek, hanem hogy már a szüleik is ebbe születtek bele, a külvilágtól elzárva, és így teljes meggyőződésük, hogy ez a normális élet.


Mindezt csak azért, hogy egy megalomániás sggfej, túlméretes elhízott hörcsög, és pár száz sggnyalója tovább pöffeszkedhessen.


Na szóval, Phenjanra szivesen ledobnék pár száz bombát, és egy percig se lenne lelkiismeret-furdalásom, ha nekem személyesen kellene működésbe hoznom a kioldót.

2014. okt. 9. 09:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
87%
Mindenkinek kívántam már akivel valaha a legkissebb konfliktusba is kerültem életem során.Sőt!Azt is elképzeltem,hogy én ölöm meg.Ehhez elég volt ha csak valaki csúnyán nézett rám az utcán vagy a legbagatelebb helyzetek miatt is.
2014. okt. 9. 10:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:

Nem, ez mentalitás kérdése. Aki a sajátját képzeli el, általában gátlásos, kishitű, később depressziós. Itt tudni kell, hogy mások érdektelensége nagyjából általános emberi tulajdonság, a családé pedig fájdalmas, de helyettesíthető mások szeretetével, mert aki nyitott, általában szerethető is valamilyen szinten.

Aki másét képzeli, az durván szólva kétféle. Egyik típus a hirtelen haragú, aki "felkapja a vizet". Ilyennek nevelkedett, nem komoly, csak a hirtelen jött belső feszültséget vezeti le így. Valójában soha nem ölne. Ha pechje van, és éppen ilyen állapotban tud, és hergelik, akkor. De ez kivételes.

A másik típus, aki tudatlan, primitív, ahogy mondani szokták "rossz gyerekkora volt" (nem akkora butaság, mint tűnik). Nem látja át a környezetét, nem érti a körülötte zajló dolgokat, ezért fél. Nincs sikerélménye, mert nem képes értéket teremteni. Ez rendkívül nehezen viselhető el. Ez a típus hamar rájön, hogy az agresszivitás sikerélmény. A megalázás működik, mert a másik nem számít rá, zavart lesz. És ez siker. Később fokozni kell, mint a narkotikumot. És nemsokára jön a szórakozásból, pénzszerzésből, élvezetélményért történő erőszak, végső foka a gyilkolás. Az a típus se megbánást nem képes érezni (csak színlelni), se nem érti a probléma súlyát.

2014. okt. 9. 12:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
Ma már szégyellem magam miatta, de minden nyelvészet vizsga előtt azt kívántam, hogy Chomsky haljon meg.: ) Vagy legalábbis többet már ne írjon, ártott így is eleget. Azóta persze megszerettem ezt az egészet.
2014. okt. 9. 23:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:
100%
Miért kérdezel ilyeneket? Én apámat kétszer öltem meg - gondolatban. Először amikor anyám öngyilkos lett miatta a pszichiátrián; másodszor pedig amikor leszúrta a férjemet-De még mindig nem döglött meg... pedig komolyan gondoltam.
2014. okt. 12. 21:30
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!