Mi értelme van az erkölcsnek hit nélkül?

Aki "értelmet" keres az erkölcsben, mármint a haszonelvűség nevében, az kategóriát tévesztett. Az erkölcsösség maga az értékteremtő viselkedés és attitűd, az értelmet nem az erkölcsös cselekedet céljának tartja, hanem olyan eredetének, melybe akkor is bizalmamat helyezem, ha se racionálisan, se tapasztalat útján nem bizonyítják nekem.

A hitet meg először meg kellene határozni.

Az erkölcs "célja" és "értelme" az az, hogy az emberek társadalomként együtt tudjanak élni. Ennek semmi köze a hithez.

Régen azért a hithez kötötték az apalvetö erkölcsi normákat, mert ha az emberek egy istentöl féltek, akkor jobban betartották.

Az értelmesebb embereki viszont képesek félelm nélkül is felfogni, hogy mire jó az erkölcs, a butábbaknak kell valaki, aki kényszeríti öket erre.

Az erkölcs más emberekhez való bizonyos hozzáállást, viszonyulást ír le. Helyesről és helytelenről való gondolkodásról, helyes döntésekről és tettekről szól.

A hit a láthatatlan dolgok létezésében való meggyőződés, bizalom (pl elektron, gravitáció, Afrika) Hit továbbra a bizalom a jövőben bekövetkező dolgokban (pl hogy idén is hamarosan lesz nyár).

Az erkölcs és a hit kapcsolatának azt mondanám, hogy a világ és az emberiség Teremtője is közölte egy könyvben hogy ő szerinte mi helyes és mi helytelen az általa létrehozott rendszerben.

Ha van Isten, és mindent ő teremtett, akkor minden az ő birtoka és ő mondja meg a szabályokat és azt hogy mi hogyan működik, beleértve az személyes kapcsolatok működését is (erkölcs).

Ha nincs Isten, akkor csak egyéni vélemények vannak, azaz "szerintem ez a helyes, szerinted az", és csak vitatkozni tudunk, mert nincs egy minálunk tekintélyesebb forrás.

Ha nem hiszünk Isten létezésében és nem bízunk őbenne, akkor a Bibliában leírt erkölcsnek nincs értelme.

[link]

üdv

Ha vallásos hitre gondoltál, akkor a kérdést inkább megfordítanám, a hitnek nincs sok értelme erkölcs nélkül. A tágabb halmaz az erkölcs, hiszen az emberek közti viselkedésmódot szabályozza. Egy erkölcstelen ember elég nehezen lehet hívő, vagy legalábbis nem sok értelme van, hiszen a legtöbb vallás épít az emberek közti erkölcsi kapcsolatokra. Ellenben egy vallás nélküli, "hitetlen" ember is élhet tisztességes, erkölcsöt életet, tisztelheti az emberi értékeket. Ezzel pl. tízparancsolat javát betartja, ám mégsem keresztény...

Ugyanakkor ha a hitet nem vallásos hitként értelmezed,

akkor az erkölcsösség nem feltétlenül szükséges hozzá.

(Pl. a materializmus is egyfajta hit, hiszen tudsz érvelni mellette, tudod egyes részeit logikusan felépíteni, összerakni szinte az egész világnak, bizonyítékokat is felsorolhatsz mellette, de az egészet egyben jelenleg mégsem tudod bizonyítani, mert ehhez részben keveset tudunk még a teljes világegyetemről, részben pedig a puszta "így is működhetett" lehetőséggel még nem zárható ki a tudatos teremtés, mint alternatíva...

Ami engem illet, az a véleményem, akkor van egység, ha mindkettő jelen van. Persze jó kérdés, kinek mit jelent a hit? Nyiván egy zsidó rabbi másképp definiálja, mint mondjuk egy buddhista szerzetes. Ilyen alapon pedig elég nehéz lenne erkölcsileg egyik ember hitét a másik fölé állítani...