"Jó" étvágyat! - Minden étkezés előtt illendő mondani? Barátom elvárja, hogy amikor asztalhoz ülünk mindig mondjam. Ez normális dolog? Én lennék a bunkó ha néha nem mondanám?

Egyszerűen nem szeretem, mert az embereknek nem akkor jut eszébe, mikor készülődök az evéshez, hanem biztos a legrosszabbkor,mikor tele van a szám és volt olyan ismerősöm, aki aztán folytatta, hogy és Mit eszel? Finom? És a többi baromság.Ha előtte nem mondta valaki szerintem közbe meg már ne szóljon!

Nem hiszem, hogy ettől én még kulturálatlan bunkó lennék, vagy a velem egy véleményen lévők.

És NEM "NEM TANÍTOTTÁK MEG", hanem nem szeretem, ettől még én is szoktam mondani, ha valakinek igénye van rá, nekem nincsen!

első

Én általában ha csak ketten eszünk a barátommal nem szoktuk egymásnak jó étvágyat kívánni maximum ebédkor.

Ha viszont nagyobb társaságban vagyunk akkor mindig szoktam jó étvágyat kívánni étkezés elött.

Én mindennap mondom minden családtagomnak ebédnél hogy "jó étvágyat" és elegelején, nem közbe! és ők is az elején mondják! ha neked evés közbe mondják az a te rokonodat/ismerősödet minősíti, nem magát a szokást.

Amúgy meg tényleg tökmindegy ám, nyilvános helyen még téged néznek hülyének ha jó étvágyat kívánsz nem? Úgyis az most a divat, ki tud nagyobb paraszt lenni...

Mi még meg is várjuk egymást nem kezdünk el enni míg a másik nem ül le. Én otthon így szoktam meg, mi együtt ettünk mindig és mindig jó étvágyat kívántunk mielőtt hozzákezdtünk. Tulajdonképpen én ezt még szeretem is.

A férjeméknél nem is ettek együtt, sőt még csak nem is asztalnál és nekem rosszul esett, mikor soha eszébe sem jutott, hogy jó étvágyat kívánjon, vagy megvárjon, míg én is leülök.

Én így szoktam meg. Ha nem együtt ettünk, és észrevettük, hogy valaki eszik, akkor is mindig jó étvágyat kívántunk neki.

Ettől még nem hülye, vagy bunkó aki nem kíván, de én megszoktam és nekem rosszul esett, viszont neki semmiből sem tartott hozzászokni és nekem is jól esik, hogy rendesen "körítéssel" eszünk nem csak bedobáljuk a kaját.

Szerintem nem rossz dolog, bár mi se szoktuk mindig.

Ez kb. olyan, hogy én meg ha beülök valahova, ahhoz ragaszkodok (legalább első körnél, de tkp. mindig, ha egyszerre veszünk újabb italt), hogy koccintás, egymás szemébe nézés, "egészségedre" - mert ezzel fejezzük ki, hogy a társaság az első, nem maga az ivászat. Ez kulturáltabbá teszi az ivást, ahogy a "jó étvágyat" az étkezést.

"Ez normális dolog?"

Normális, bár nem szeretem az olyan embereket, akik ragaszkodnak az ilyesmihez. Ezek az emberek az élet többi területén is gyakran hasonlóan fárasztóak.

Ezt a mellékelt példa is mutatja: neki szokása ezt mondogatni, és elvárja, hogy másoknak is legyen ez a szokása. Na pontosan ezért nem szeretem ezt az embertípust.

"Én lennék a bunkó ha néha nem mondanám?"

A jóétvágyatozók szerint a nemjóétvágyatozók bunkók, a nemjóétvágyatozók szerint a jóétvágyatozók modorosak és merevek. Ezek nem objektív minősítések, ízlés dolga.