Hogy szabaduljak meg ettől az undorító ítélkezéstől?

Egyrészt az, ahogy a környezetem ítélkezik folyton, másrészt, néha én magam is ezt teszem. Mindkét dolog idegesít. A szomszédban most is visítozik pár lány iszonyú gyerekesen. Nekik pl. ez a mentalitásuk: "át adom a helyem az idős néninek a buszon, mindenkivel jó fej vagyok, de ha valaki nem tetszik nekem, mert egyszer véletlenül nekem jött, vagy másképp gondolkozik, mint én, azt a világból is kikergetem"

A saját részemről pedig így néz ki: "Képtelen vagyok megadni az esélyt arra, hogy valaki jó ember legyen, aki kicsit is agresszív, érdekérvényesítő. Nem tudom tisztelni azokat, akik olyan szakmát űznek, ami semmi tudást nem igényel. Elismerem, hogy szükség van a szalag munkásokra, de tisztelni nem tudom őket." Nagyjából így nézek én és a környezetem. Ez nagyon borzasztó! Mindezt úgy ismertem fel, hogy én sem lehetek az, ami lenni akarok. A képességeim nem elegendőek a célomhoz, és ezt nem tudom feldolgozni. (kiestem az egyetemről) Utálom magam és utálom az utálkozó környezetem... igen, ez viccesen hangzik, de megélni már nem olyan vicces.