Titeket zavar, ha bunkó veletek egy eladó?

Engem zavar. A siettetés a pékségben nagyon ismerős, múltkor rám is szóltak nagyon bunkó stílusban, hogy gyorsan mondjam. (Nem állt mögöttem senki sem, és 10 mp-e jöttem be az üzletbe). Csakazértis végignéztem mindent még egyszer, majd lassan kiböktem hogy mit szeretnék.

A másik kedvencem, amikor egy ruhaboltból kinéznek, mert nem öltözök olyan divatosan. Ha már így ruha alapján nézzük, akkor lehet az eladó sem tudná megvenni az ottani ruhákat, de azért ő ítélkezik.

Tavaly cipőt akartam venni, mert a régi elszakadt, és a szakadtban kellett elmenjek megvenni az újat. Úgy néztek rám, mintha csak lopni mentem volna be. Hihetetlen mik vannak.

Nem vagy egyedül, sajnos!

Én van, hogy vissza is szólok.

Én titkárnőként dolgozom, de jönnek hozzánk vevők is, akiknek számlát szoktam kiállítani és soha nem jutott még eszembe, hogy bunkózzak. Főleg akkor nem, ha eleve az ember is normális.

Engem nagyon zavar. Pedig nem várok el semmi extrát, nem vagyok kekeckedős, csak annyi udvariasságot várok, amit én is tanúsítok. Ha egy vevő bunkó stílusú, akkor megérteném, de egy udvarias kérdésre is képesek ráförmedni az emberre.

Türelmetlenek, nyűgnek érzik a munkájukat, valószínűleg kényszerűségből csinálják, de attól még lehetne egy kis alap emberi jóérzés bennük. Az is lehet, hogy még kevesebb munkába/időbe tellene udvariasnak lenni.

Ilyen velem is volt már, nem is egyszer. Lakótársamék felhívtak telefonon, hogy ha már úgy is megyek boltba, legyek oly kedves, hozzak nekik cigit. Mivel a benzinkút útba is esik, gondoltam beugrok oda, én is ott szoktam cigit venni már több, mint egy éve. De mivel most nem úgy indultam, így nem volt nálam személyi, de gondoltam csak nem lesz gond, hiszen szinte minden nap oda járok.

Mondom csajszinak mi kell, erre már elég bunkón "Személyit láthatnék esetleg?". Mondtam, hogy most nincs nálam. Erre teljesen kikelt magából, és nekiállt kiabálni velem. Egy másik vásárló mögöttem megelégelte, és mondta hogy megveszi ő. Erre rámböfög az eladó, hogy álljak már arrébb. Közben osztja a másik vásárlónak, hogy "neki mennyire elege van abból, hogy egész nap ILLLYEEN emberekkel kell foglalkoznia" és bámul rám gyűlölködve. Végül megkaptam a cigit, mondtam neki, hogy kösz a nagy semmit, és kimentem.

23/N

Azt hittem, csak a környékünkön vannak ilyen eladók.

Két nappal ezelőtt vásároltam, mivel most eltört, gipszelt csuklóval nem vagyok éppen a leggyorsabb, a pénztárnál rám szólt az egyik, eladó, a "mozgássérültek" miért nem maradnak otthon szöveggel.

Alig kaptam levegőt hirtelen. Pénztáros látta, hallotta, mondta, segít elpakolni is, szinte nincs is vevő.

Ezentúl a távolabbi üzletben fogom megvenni a napi két zsömlémet.

Hát sajnos nekem is ezek a tapasztalataim. Mondjuk, mivel dolgoztam már eladóként, tudom, hogy mikor tűnik vki bunkónak azért, mert fáradt és mikor egyenesen tapló. Nem értem, hogy egyes eladók hogy veszik maguknak a bátorságot, hogy lekezelőek legyenek a vendégekkel, vagy ha már ilyen a munkanélküliség, miért vesznek fel a tulajok ilyen neveletlen munkaerőt, mikor van a munkára 10 másik, akiben meglenne az alázat. Érdekes módon én végig tudtam dolgozni reggel 9től este 10ig ebédszünet nélkül is, még akkor is, ha a fejem fájt, úgy, hogy a lehető legsegítőkészebb voltam a legidiótább vásárlókkal is... akkor olyan nagy szívesség lenne, hogy emberként kezeljen egy eladó? Még a tulajtól sem tűrök el lekezelést, nemhogy egy sima pénztárostól, akinek tulajdonképpen a vevő segítése a célja... ha a vevő nem lenne, neki sem lenne munkája.

Kis ízelítő abból, hogy én mit tapasztaltam:

-Avon márkaboltban az átkosban szocializálódott nyanya, aki fel volt háborodva, hogy én mertem azt feltételezni, hogy ismeri az árnyalatokat (az oké lett volna, ha megmondja, hogy bocsánat, nem tudja, de ehelyett kb. leordította a fejemet meg még ő volt megsértődve...)

-Rossmann, alapvetően flegma nőci... a terméken levő matricához képest jóval drágábbat olvasott be a vonalkód, erre: UGGGGGYE jó lesz ezen az áron is? Mikor erre azt mondtam, hogy nem, szájhúzogatva beütötte az olcsóbb árat, és aztán luxus volt neki elköszönni, mikor én köszöntem

-műkörmös, rágózós liba, mikor betévedtem a boltba, ahol árult, nyávogva affektálva: "Itt csak vékonyaknak áruluuuuuuuuunk"...

-C&A biztonsági őr, aki a H&M-es karkötőmre kezdte el mondani, hogy azt biztos náluk loptam... bizonyíték nélkül

-OTP best of: főleg az általunk pocokképűnek titulált srác... folyton lekezelő volt, mellé meg a képünkbe is hazudott arról, hogy melyik bankban milyen más kamat van; amikor az egyik leányzónál megszüntettük a számlát, elkezdte firtatni, miért, erre megmondtuk, hogy azért, mert X bankban jobbak a feltételek, erre gúnyolódva mondta, hogy "Akkor előbb kellett volna gondolkozni, neeeem?"... a legdurvább az volt, mikor egy jó nagy összeget akartunk onnan egy másik bankba utalni, össze-vissza hazudoztak arról, miért nem lehet... aztán amikor végre elkezdték, akkor olyan bunkó gúnyolódó módon beszélt anyukámmal a kis p.csa (bocsánat a szóért, de azt a nőszemélyt muszáj vagyok ezzel a szóval illetni), aki a lánya lehetne kb., hogy majdnem odamentem felpofozni.

-több helyen előfordult: eladó ekéz azért, mert nincs nálam apró, meg miért ilyen címlettel fizetek... mert nekem kell előre felkészülnöm erre, ugye? -.- (tudom, milyen frusztráló az, ha nem tudunk visszaadni, és nincs apró, de akkor sem mondom azt, hogy a vevő a paraszt ezért)

A netes megánembertől vásárlás nekem kicsit más, mert ők nem hivatalos eladók. Persze akkor is tudniuk kellene az alapvető illemszabályokat, de hát nemcsak a jó nevelést kapott emberek szabadulnak fel a netre, és ők nem kapnak kiképzést a főnöktől arról, hogy hogy kell az ügyféllel viselkedni (jó esetben). Mondjuk, lehet, hogy sznob vagyok, de én sem szívesen vásárolnék olyan embertől, akinek brutálisan rossz a helyesírása vagy nem túl elegáns módon válaszol a levélre, mert automatikusan azt gondolom, hogy megbízhatatlan vagy félre fogjuk egymást érteni és balhé lesz :).