Ha látok az utcán egy nagyon elveszettnek tűnő vak embert odamenjek hozzá segíteni?

Igazság szerint nekem volt már olyan, aki rámförmedt, hogy hagyjam békén...

De ezt nyilván embere válogatja...

De pont a rossz tapasztalat miatt én már inkább nem nagyon megyek oda - kivétel persze, mikor látom, hogy tényleg segítség kell neki. De csak úgy nem.

Pl. ha át akar menni az úton, vagy buszra vár, akkor érdemes segíteni, azt elfogadják. De a buszmegállóban mindig van aki megkérdezi, hogy milyen buszra vár, vagy mondják neki hogy éppen hányas jött. Mozgólépcsőnél is szoktak nekik segíteni.

Viszont olyat is láttam már, hogy egy vak le szeretett volna ülni a buszon, de a helyen ült valaki és eszébe nem jutott felállni, csak odébb tolta. Na az ilyet jól seggbe rúgnám...

Sajnos sok ilyen ember nem várja el a segítséget csak mert többnyire születésük óta vakon élnek, de sokan vannak akik születésük után vakultak meg vagy 10-20 évvel később vagy 10 év körül, azok is megszokták már hogy vakon is meg kell állniuk a helyüket. Meg köztudott tény hogy aki megvakul annak minden más érzék szerve felerősödik, a hallásuk, szaglásuk, tapintásuk, hőérzetük, és ők így is "látnak" érzékelik a környezetüket, ezért is használnak pálcát hogy az előttük lévő utat azzal tapogatják ki és már tudják hova kell lépniük.

Sokan azért nem várják el a segítséget, részben a szomszéd srác aki velem egy idős 22 éves és 16 éves kora óta teljesen vak, egyszerűen nem várja el a segítségemet ha segítenék neki valamibe akkor el is utasítja mivel ő neki már ez az élete, és ez kíséri végig és hogy magáról kell gondoskodnia. Ezeket az embereket így nevelik vagy így szoktatják rá direkt hogy ha egyedül vannak ne kelljen segítségre szorulniuk.

Persze ha nagyon elvannak tévedve az utcán és látszik rajtuk hogy össze vannak zavarodva, akkor is legjobb megkérdezni őket hogy tudsz-e segíteni valamiben és hogy mit segítsél, sokan csak annyit kérnek hogy magyarázd el hogy merre menjen és ennyi.

Igazából nem szokás segíteni ha vak embert látsz az utcán menni mert ők is pontosan tudják merre kell menjenek a határozott hozzáállásukon látszik is ez a dolog.

Én amikor ilyet látok\láttam megnéztem távolabbról hogy boldogul, illetve figyeltem az emberek reakcióit.

Aztán amikor láttam hogy kering össze vissza, és senki nem ment oda, akkor már odamentem.

Meg kell kérdezni hogy segíthetsz-e.

Aztán úgy alakult a beszélgetés hogy megkérdezte miért mentem oda hozzá, miből gondoltam hogy neki segítség kell (akkor már a járdán ment).

Mondtam neki hogy figyeltem már azóta amióta majdnem kilépett az út másik oldalán a sávba. Már onnan gondoltam hogy valszeg most jár itt először és kéne neki egy kis segítség, és mivel a sok száz ember közül ez csak nekem juthatott eszembe, ezért átmentem arra az oldalra és levezettem a metrókocsiba amire felakart szállni.

Nem fogják tolakodásnak venni a felajánlást, sőt.

Aki ilyenekre figyelmes mint a kérdező is, az jobb ha tudja hogy nem véletlen vitte őt oda sors, segítsen :)

Ha odamész hogy "elnézést, segíthetek valamiben?" akkor nem tolakodsz, illetve segítőkész is vagy egyszerre.

Bár én egyszer megjártam, mert visszakérdezett hogy "köszönöm nem kell segítség... és én hogyan háláljam meg, mit segítsek Önnek?" ami kicsikét kínos helyzetbe hozott, mivel egy vak ember nem tudna nekem segíteni, na :)

Ezen az oldalon találsz egy kiadványt: [link]

Rögtön a főoldalon keresd a Nem így, hanem így című kiadványunk letöltése feliratot. Látássérültek adták ki és sok hasznos tanácsot találsz benne ilyen szitukra.