Nem tudom, hova illik ez a kérdés. Mit csináljak, hogy képes legyek konfrontálódni? Miért okoz fizikai szenvedést, ha valakivel vitába keveredek?

Legyen az számomra idegen ember, vagy barát, ismerős, a szüleim, akárki, ha vitába keveredek, izzad a tenyerem, remeg a hangom, szorít a mellkasom, nem tudok épkézláb mondatokat alkotni, pedig nagyon kommunikatív és elég értelmes ember vagyok. De ilyen típusú stresszhelyzetben leblokkolok, nem jut eszembe semmi, épp ezért általában alulmaradok a vitában, sőt fel se igazán fogom, csak utólag. Tipikus: "ezt kellett volna mondanom" lesz belőle, amikor van lehetőségem megbeszélni valakivel, vagy magamban átgondolni. Mindig tudom, mi lett volna a jó mondat, helyes érv, stb, de olyan szinten begörcsölök közben, hogy véletlenül se tudnám kivágni magam.

Nagy vizsgarutinom van, stresszhelyzetben teljesítek a legjobban (nyelvvizsgán, jogsis vizsgákon, egyetemen, felelés közben, prezentáció tartásakor). Sosem gond. El tudom adni magam. De ha VITA, VESZEKEDÉS van, egyet nem értés, amikor olyan érzésem van, haragszanak rám, vagy én nekem van elegem és kimondom, húúúú...nem tudom miért, de teljes K.O. vagyok.

Hogyan küzdjem ezt le? Miért van ez? Voltatok már így?