Miért mondják azt, hogy a kamaszok, fiatalok túl sok időt töltenek a számítógép előtt?

Mert a fiatalság nem csak a fociból és hobbi sportolókból áll, én naponta gépezek 12-14 órát is, szerinted nem sok?

Nincsenek barátaim így persze hogy itthon ülök

21/F

Akik sokat gépeznek, azokkal persze hogy nem találkozol. :)

És sajnos tényleg sokan vannak, akik hazaérnek suliból, gép bekapcs, és nyomják estig.

Túl sok alatt a szükségesen felüli időt kell érteni. Ergo az gépezik túl sokat, aki más, fontosabb, hasznosabb vagy értelmesebb tevékenységek helyett is a gép előtt ül. Rögtön hozzáteszem, hogy nem minden olyan tevékenység hasznos vagy jó, amelyet nem gépközelben végez az ember. A bulizás vagy a haverokkal levés sem feltétlenül hasznos vagy jó.

A lényeg az, hogy ne időrabló, értelmetlen tevékenységekkel töltsd ki az idődet, hanem lehetőleg hasznos dolgokkal. Szórakozni is lehet hasznosan, pl. ha sportolsz, kézműveskedsz, vagy olvasol.

De igaz, én is túl sokat gépezem! Napi 1-5 órát... Tudatosan lekapcsolom ha már sokat vagyok itt, mert a kísértés nagyon erős..

Az oka szerintem az, hogy sokszor nem tudok magammal mit kezdeni, és akkor mit csinálok? irány a számítógép...

Bár pár évvel ezelőtt a túl sok videójáték / túl sok tv volt a baj, szerintem ez már alábbhagyott... én tv-t kizárólag sportmeccsek illetve néha híradó miatt kapcsolom be...

17F

A fiatalok többsége sztem tényleg többet szgépezik a kelleténél. Az dicséretes dolog, hogy a te környezetedben még bandáznak, kimozdulnak. Ma azt látni, hogy gyakran ha meg akarnak vkivel vmit beszélni, még ha 3 házra lakik is, inkább csetelnek a Facebook üzenőfalán meg rengeteget vannak fenn. Vannak, akik találkozókkor is előveszik a mobilt, és neteznek, mutogatják egymásnak a fotókat, és a találkozó fele azzal telik el, hogy "csináljunk fotót, aztán megy face-re".

Az meg más kérdés, hogy ezzel kapcsolatban az idősek is néha átesnek a ló másik oldalára, és nekik minden túl sok, ami több, mint amit ők anno csináltakl fiatalként, és a Facebookot ördögtől valónak festik le azért, mert a mi időnkben nem volt, mégis felnőttünk.