Fölköszöntesz valakit szülinapján, akivel épp haragban vagy?

Jelen esetben volt osztálytársról, haverról van szó. Hébe-hóba tartjuk a kapcsolatot, azt már megtapasztaltam, hogy nem igazán lehet adni a szavára, számítani rá, de időnként jó összejönni, vagy váltani pár levelet, hogy mi van vele, hogy alakul a sora.

Legutóbb viszont volt egy húzása, ami nálam túl ment egy határon. (Nagy volt a szája valamiben, ami mellett végül nem állt ki, hanem elsunnyogott, köddé vált.)

Azóta nem beszéltünk, viszont közeleg a szülinapja, és mi mindig köszöntjük egymást.

Azért vagyok a probléma esetén zavarban, mert volt már más barátnőmmel mosolyszünet, aki akkor is tartotta, hogy fölköszöntött engem névnap, szülinapomon, minden nyavalyán, mintha ez valami sérelmek felett álló nemes dolog volna.. (Én meg megköszöntem mindig, de nem lett ebből rögtön nagy békülés.) Szóval ti ezt hogy látjátok?