Miért kérdezik meg az emberek egymástól, hogy hogy vagy?

Illem.

Vagy tényleg érdekli.

Én gyakran követem el azt a hibát, hogy kimerítően válaszolok a kérdésre.

Karinthy Frigyes válasza:

Hogy van?

[link]

"Semmi se segített. Egy nap groteszk ötletem támadt. Elhatároztam, hogy magára a kérdésre fogok felelni, ez még senkinek se jutott az eszébe. Mikor a legelső "hogy van" eldördült, megragadtam ellenfelem kabátját és ekként nyilatkoztam:

- Hogylétem összetevője több eredre bontható, melyeknek némelyike még gyermekkoromra vezethet vissza. Kedélyállapotom nyilván nemcsak a körülmények hatása alatt alakult ilyenné, hanem bizonyos diszpozíciók folytak be e hatások tompítására, illetőleg élénkítésére. Valószínűleg ennek tudható be, hogy ma oly rendkívüli benyomást gyakorolt rám nagyanyám halála, aki egy vasúti összeütközés alkalmával életét vesztette. Ezzel egyidejűleg arról is értesültem, hogy összes pénzemet elvesztettem a tőzsdén, most pedig alig egy fél órája közölte velem orvosom, hogy néhány nap múlva baloldali gutaütést kapok.

Barátom udvariasan végighallgatott, s többször résztvevően bólintott. Majd megrázta kezem, s barátságosan tette hozzá:

- Különben hogy vagy?

Különben? Különben nagyon jól vagyok."

Általában azért, mert ez egy szokás. Mint a jó napot. Ennyi erővel azt is mondhatnád, hogy csácsumicsá, de (szerencsére) a jó napot épült be a köznyelvbe, tehát inkább azt mondjuk.

Az esetek kisebb százalékában ez a kérdés őszinte érdeklődést fejez ki.

Ha egy ember érdeklődést fejez ki a másik iránt, tehát egyáltalán érdekli, az a kedvesség jele. Olyasmit jelentett egykor, hogy "ha baj van, segítek". Valami ilyen kedvességet akar kifejezni a "hogy vagy", de az is igaz, hogy mára nagyrészt csak udvariassági formula lett.

Az USA-ban is reflexből csak azt szokták mondani rá, hogy "I'm fine, thanks."

:))