Miért nem tudok senkivel igazi hosszú barátságot kötni? És miért engem ráznak le?

Mindig olyan van, hogy van nagyon sok haver, akivel ha találkozok, eldumálgatunk, poénkodás megy, aztán mindenki megy az útjára.

Nincs olyan ember, akivel tényleg bármikor fel lehet hívni, megkérdezni nincs-e kedve elmenni ide-oda vagy csak megkérdezni, hogy van.

Nem hinném, hogy velem van a gond, nem vagyok ráakaszkodós fajta, meg ilyesmi, csak nincs olyan kapcsolatom senkivel, ami már tényleg az a "rá számíthatok" érzés van.

Mindig csak a poénkodás, dumálás, meg néha talán elmegyünk valahova... van.

Másoknak meg olyan barátaik vannak, hogy 10 éve a legjobb barátok, meg minden.

Akikről meg azt hittem hogy barátaim, azok minden rosszat mondtak rólam a hátam mögött, én meg soha nem mondtam róluk rosszat...

Sőt. Volt hogy én mutattam be valakinek valakit, és jóban lettek. Sokkal szorosabb barátságba, és én lettem lerázva. Ők meg nélkülem mentek mindenhova, soha nem hívtak...

Előtte meg egyik se ismerte a másikat, meg mikor mondtam nekik, hogy majd bemutatom XY akkor : "áá, nem tudom, biztos hülye..."

Mit csinálok rosszul?