Az öregeknek miért luxus normálisan kérni valamit?

ez nem csak az öregeknél van így :(

szerintem csak annyi a titok nyitja, hogy nekik általában már elfogyott az a kis türelmük is, ami esetleg volt bennük.

de azért a fiatalokat sem kell félteni, mesélhetnék sztorikat (pedig nem vagyok én sem öreg)

mikor pl. a kis tuskó hülyegyerek tehénkedik, felszáll egy vak ember, az meg csak néz, és nekem kell átadni a helyet, pedig az anyja lehetnék (sajnos nem vagyok, pedig ha az anyja lennék, jól pofán törölném, hogy tanuljon illemet...igaz, az én fiam nem lenne ilyen tapló)

Én vagyok az, akit tuti minden ilyen kötekedő megtalál. Volt, hogy félig üres buszon 10 percig károgott a nénike, mert ő pont az én helyemre akart ülni.

Olyan is volt, hogy az ülő nyanya azért nyávogott, mert a frissen felszállt másik nénike le akart ülni, és hogy én miért nem adom át a helyem. Irultak-pirultak, mikor mutattam, hogy egy sorral hátrébb ott az üres hely.

Mondjuk velem már tahó kismama is ordított, hogy a babakocsit most azonnal cipeljem fel a babakocsiját. (Én voltam a legkisebb az egész társaságban a megállóban, felnőtt férfiak is voltak, én 14-15 éves lány, megpakolva 86 kiló cuccal, szatyrokkal.)

Általánosítani azért nem kéne. Ilyenekkel találkoztál.

Nemrég távolsági buszra vártam, voltam a negyedik.

Megérkezett kb. 20 szakmunkásképzőbe járó, szekrény nagyságú "fiatalember". Szólni sem mertem, mind felfurakodott elébem. Anyjuk lehetnék...

Tanulság: Korosztálytól függetlenűl vannak bunkó emberek.

Hiszem, tudom, nem csak ilyen fiatalok vannak, akik eltaposnák az "öreget", mert az gyáva nyúl, és nem mer szólni.

Azt gondolom, rossz buszokra szálltál fel. Vagy túlzottan és egyoldalúan érzékeny vagy. Ha az összes embert figyelembe veszem, lényegesen több a bunkó fiatal. sőt vannak, akik kifejezetten sportot űznek ebből. Miközben van bunkó idős is.

Korosztályok, generációk között egyfajta ellentét örök. Mások a szempontjaik, más a helyzetük és másra érzékenyek, sőt, másra képesek. Akiben nincs empátia, annak a számára ez felfoghatatlan. És nem szabad néhány más szempontot figyelmen kívül hagyni. Idősebb korban az ember nem maga dönti el, mi legyen. Nem feltétlenül látszik, hogy nem tud állni (nem bírja a gerince tartani). Felfurakszik a buszra, mert nem tud egy helyben annyit állni, hogy kivárja a következőt. A buszon nem állni nem tud, hanem egyensúlya, reflexei nincsenek, elvesztette őket. Járdán még csak állna, de mozgó járművön nem tud. És ha esik, törik neki, mert csontritkulása van. És már nem forr össze. Nyolcvan felett, akinek eltörik a lába, szinte biztos, hogy belehal. Ezért ragaszkodik mindenáron a korláthoz, akkor is, ha nem lehet tőle menni. Az élete a tét. Nehéz ezt életerősen elhinni.

Én még nem találkoztam ilyen esettel, de az lehet az oka, hogy régen, mikor ők középkorúak vagy fiatalok voltak, természetes volt, hogy férfi nőnek, fiatal pedig az idősebbnek átadja a helyét. Kérés nélkül. Az is alapvető udvariassági szabály, hogy ha a vonaton le akarom húzni az ablakot, akkor megkérdezem ELŐTTE azokat, akiket a huzat érni fogja, hogy megengedik-e.

Kedves kérdező, te még fiatal vagy, olyan korba születtél, amikor a régi udvariassági szabályok már nem léteznek, és nem mondom, hogy majd megtudod, ha megöregszel, mert remélem, ti már jobban fogtok élni, és nem kell zsúfolt buszokon tülekednetek. De talán van egy nagymamád, akit szeretsz: nos, képzeld el, mit érez ő akkor, mikor ott áll fájó ízületekkel, kapaszkodni alig bír, és körülötte közönyös képpel ül a sok életerős fiatal... én átélem ezt, mikor anyámmal utazom, és nagyon rossz érzés.