Az emberek miért szeretnek kényszeredetten is (zárt) csoportot alakítani?
Másodjára tapasztalom életem során, hogy egy kisebb (10-15 fős) új közösségbe kerülvén az emberek nagyon akarják, hogy egy igazi "banda" legyünk, tök mindegy mennyire pendülünk egy húron. Pl. mi vagyunk "a rajz szakkörösök", "az andragógusok", és épphogy a kötelező időtöltések során kialakulhatna, hogy ki szimpi, ki nem, valaki erőlteti, hogy találkozzuk pluszban, legyen levelezőlistánk, klubunk fb-n, és ugrik erre mindenki, indul a nyali-fali, a non-stop kapcsolattartás, mintha ezer éve ismernénk egymást. (Holott külön-külön hallottam szinte az összeset kibeszélni a másikat, kb. mint egy óvodás csoportban.) De természetesen az lesz a leggyanúsabb, egyöntetűen a legutálhatóbb figura, aki nincs a falkában lépten-nyomon. Iszonyatos a csoportnyomás, pedig én a leghangosabb embereken sem érzem, hogy akár az esetükben valóban egy nagy egymásra találásnak lennék a szemtanúja.
Miért van ez?
Ráadásul, még ha fiatalok is, de felnőtt emberek vagyunk.
Tévedés, nem vagy tagja egy közösségnek csak azért, mert ott vagy, az még nem kapcsolat. Más közösségtől pedig nem fosztanak meg, mert egyenesen kirúgnak, ha nem teszel eleget a közösség iratlan szabályainak, ez egyébként az oka annak is, hogy mért akar az ember annyira egy csoport része lenni. Manapság ez már nem jelent sokat, de régen a száműzés bizony felért egy halálos ítélettel.
Egyébként pedig tisztán ösztön. A múltban azok, akik egymássak szoros kspcsolatot ápolták, hatékonyabban el tudtak menekülni az oroszlán elől, mint azok akik nem, ezért ez a viselkedés maradt fent és vált ösztönössé. Az pedig, hogy kisebb csoportokat alkotunk nagyon is általános, a közösségben élő állatoknál ez így működik, ez vált be.
"Tévedés, nem vagy tagja egy közösségnek csak azért, mert ott vagy, az még nem kapcsolat. Más közösségtől pedig nem fosztanak meg, mert egyenesen kirúgnak, ha nem teszel eleget a közösség iratlan szabályainak, ez egyébként az oka annak is, hogy mért akar az ember annyira egy csoport része lenni. Manapság ez már nem jelent sokat, de régen a száműzés bizony felért egy halálos ítélettel. "
Ezek szerint egy 25-30 fős gimnáziumi osztály közösségének nem vagyok a tagja, ha nem levelezünk sulin kívül és nem ülünk össze mindahányan minden hétvégén?
Nyilván amíg együtt vagyunk "kötelezően", addig beszélgetünk, együtt dolgozunk, gondolkodunk (akik közelebb állnak a szívemhez azokkal mindezt valóban gyakrabban), szerintem ez is elég, hogy egy közösség részének mondhassam magam. Az hogy tagok ki akarják bővíteni a "követelményt", pl. avval minden második estén be kell rúgnom velük a sarki kocsmában, hogy tagnak mondhassam magam.. hát igazán örülök, hogy ma már nem kapok ezért száműzetést, ha nem teszem meg, hanem másokkal, más körből egyéb programot csinálok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!