Bunkóság, ha nem beszélgetek a közlekedési járműveken a volt gimis társakkal?

Egyáltalán nem bunkóság. Nem kötelező folyton dumálni az ismerősökkel. Én kimondottan bosszantónak érzem, mikor egy régi, nem túl közeli ismerős próbál jópofizni, miközben látom rajta, hogy kicsit sem érdekli, mi van velem.

Jaj, nálam is hányszor van ilyen... alapvetően én szeretek beszélgetni azokkal az ismerősökkel, akikkel vmilyen szinten jóban voltam, de vannak, akikkel semmi közös témám nincs, meg van olyan is, amikor vmit erősen át kell gondolnom, és inkább elmeditálgatnék magamban ahelyett, hogy vmi féliug-meddig ismerős emberke szabvány kérdéseit (Hogy megy az egyetem? Öcséd hogy van? stb.) hallgassam. Én általában ilyenkor, ha nem vesznek észre/nem egyszerre nézünk egymásra, úgy teszek, mintha nem vettem volna észre őket. Ez lehet, hogy bunkóság, csak ha már köszönnek/észrevesznek, akkor lehet, hogy megbántódnak, ha arrébb megyek vagy berakom a fülest.

Akivel rendszeresen utazok együtt arra egyszer rámosolygok aztán nem nagyon köszönök már neki. Akivel így néha-néha találkozgatok de sosem beszéltem vele személyes dolgokról azzal maximum akkor foglalkozok ha nem kell túl sok időt együtt töltenem vele, egyébként csak köszönök. Akiket meg ismertem rendesen azokkal nyilván beszélgetek :)