Akikkel beszélgetek és ha látom rajtuk, hogy nem akarnak velem beszélni, és megjegyzem nekik ezt, akkor miért én vagyok leb*szva és a végén nekem kell bocsánatot kérnem?

1. Akik nem kívánják az én társaságomat, azokat nem szoktam "zaklatni".

2. Ha látom is, hogy nem kívánja a társaságomat, akkor nem jegyzem meg neki, hanem fogom magam, és szépen lelépek.

3. Keresek olyan embereket, akik szeretnek velem beszélgetni. (élőben is, nem csak neten.)

Minek írogatsz akkor nekik, ha úgy érzed, hogy nem akarnak veled beszélni?

Írni nekik, majd közölni velük, hogy szerintem nem foglalkoznak veled elég lelkesen (végül is ez a lényege annak, amit csinálsz, bocsi), az gyerekes hiszti, nem csodálom, hogy kiakadnak rajta.

Első válaszadó elég egészséges gondolatokkal leírta, hasonlóképpen látom. Ha valakinek nem kellesz, ne erőltesd rá magad, főként ne piszkáld érte. Mi értelme, ha úgyis azt tapasztalod, hogy erre robbannak?

Egyébként lehet másik öt emberrel beszélget szimultán, azért nincs rád ideje, csak azt nem látod.

Egyébiránt -és ez csak az én véleményem, és tudom csípőből visszavág rá aki akar, de szerintem az ember ezzel a sok chateléssel lerombolja maga körül még azt ac sekély társaságot, akije van, mert durván közösségrombóló ez az internetes világ.

Élőben egészen más.

Sok lelki sérülésnek lesz ez még oka, és szerintem folyamatosan ki fogják mutatni, hogy az internetnek ellenállni nem tudó, így felnövekvő nemzeték egyre nehezebben fog tudni egészséges kapcsolatokat ápolni élőben emberekkel. Nem lesz barátjuk, nem sportolnak, nem mozognak, elbutulnak....

Kérdező: Ezen én miért nem csodálkozom?! :D

valaki feltett egy kérdést, hogy az emberiség butul. Szerintem ez ehhez is hozzátehető. Én pl. hónapok óta nem beszélgetek neten senkivel. Sőt már a köszönés is luxus lett így majdnem 1 év alatt. Jó mi?

Kicsit erős hasonlat, de elgondolkodtató:

Lassan tényleg neked kell fizetned, hogy dolgozhass...

Ha esetleg felkeltettem érdeklődést, írj.