Ha olyan helyen, rendezvényen vagytok ahol szól a Himnusz, akkor felálltok, és leveszitek a sapkátokat?

21:58 - Hát szép kis egészségügyis vagy, mit mondjak. Épp ezt írtam, hogy nem tudhatod, hogy éppen az ott lévők hogy érzik magukat ott kint, nem tudhatod, mikortól vannak kint, mennyi készpénzt vittek magukkal. Ez egy extrém időjárási helyzet volt, más rendezvényen, ahol nincs extrém helyzet tényleg bunkóság, de ahol megfősz a melegtől és tűz rád a nap, nem biztos, hogy eszedbe jut, hogy most mit ILLIK. Ez egy automatikus ösztön, amit nem szabályoz az illem. Voltak, akik kora hajnaltól kint voltak, és már az esti tűzijátékra foglalták a helyüket. Augusztus 20-ról beszélünk, ha már a kérdező kiemelte, az ország egyik legnagyobb tömegű rendezvénye a F1 mellett.

Más eseményen, ahol nincs extrém körülmény, nem akarnak előre egész nap lefoglalni helyeket, nem így viselkednek az emberek többségében, de egy ilyen helyzetben ami most volt, nehogy már az legyen a baj, hogy életében lehet, hogy egyszer nem állt fel és nem vette le a fejfedőjét az emberek egy része.

Nem is tudom, miért kell ilyenekkel foglalkozni egyeseknek, amikor ennél sokkal nagyobb problémák is vannak az országban. Az nem baj, hogy a politikusaink meg a csaló cégek szétlopják az országot? Lehet, hogy ők szépen beszélnek és leveszik a kalapjukat és állva hallgatják végig a Himnuszt, amint meg vége, elfelejtik a népet.

Csatlakozom az pedagógus hozzászólóhoz! A gyerekekbe sokkal mélyebben ivódik bele a szüleik hozzáállása a mindennapokhoz, ünnepekhez, tisztelethez, mintsem ezt kompenzálni lehetne azzal, hogy elmondják párszor a suliban és az évi 1-2 alkalommal és a pedagógusok jó példáját is láthatják. Persze, nem mondom, hogy hiába való, de magam is tapasztaltam már, hogy pl. ballagáson a Himnusz alatt két anyuka nem bírt magával, szinte bosszantotta őket a hangos zene, mert így hangosabban kellett egymással beszélniük. Mellettük egy apuka meg mondogatta, hogy jó lenne már, ha vége lenne, mit húzzák már az időt...

Nálunk a családban minden alkalommal felálltunk, és a mai napig így teszek, és a családomban is ezt tanítom.

Világ életemben énekeltem a Himnuszt és felálltam.(Olyankor is amikor nem lehetett, mert olyan korban is éltem) Így adva meg a megfelelő tiszteletet. Nem veszem le a kalapom ,mert nő vagyok és nem hordom. De nagyapám, apám leveszi. Nagyanyám a kendőjét veszi le. Ha egyszer kendős néni leszek én is így teszek.

engem az bosszant irritál amikor egy ünnepségen azt mondják "Hallgassuk meg " a Himnuszt. Miért nem lehet énekelni még akkor is,ha a hangosítás miatt énekelt Himnusz szól a magnóból? Miért szégyen ha valaki el tudja énekleni a saját országának himnuszát?

Komolyan nincs jobb dolgotok, mint azon csámcsogni, hogy számotokra ismeretlen emberek miért nem állva fedetlen fővel hallgatták végig az Air Race versenyen a Himnuszt?

Az ilyenekből lesznek később a házsártos, kötekedő, tolakodó, "fáradt", nyafogós idős nénik és bácsik. Nem gondolkodtatok még el azon, hogy sokkal élhetőbb lenne ez az ország, ha nem támadna le mindenki mindenkit mielőtt tudná a kifogásunk okait, vagy ha nem számítana ennyire a látszat?

Köszönjük szépen a Himnuszt Kölcsey Ferencnek, bár elég siralmas a szövege néhol, és jobb lenne valami optimistább. Köszönjük szépen a zenéjét Erkel Ferencnek, gyönyörű lett, bár az eredeti hangfekvésben az ország nagy része képtelen kiénekelni, olyan magas, igazi szoprán a dallam.

Tény, hogy mindketten maradandót alkottak, megérdemlik az elismerést.

De tudjátok, pont a ti viselkedéseket használják ki országunk vezetői, mert pontosan tudják, hogy egy apróságon képes a tömeg hosszan csámcsogni, miközben arra nem figyel, hogy ott a bársonyszékben mi zajlik valójában, és hogy teszik tönkre az országot mind anyagilag mind más értelemben is. És a figyelemeltereléshez elég, ha bedobnak egy apró rágcsálnivaló csontot, mint az éhező kutyák közé, ők meg folytathatják a mocsokságaikat, és mire a tömeg leszáll a csontról és észreveszik, mi történt, már késő.

Én nem vagyok ilyen máson csámcsogó tömeg, szeretném, ha élhetőbb lenne az ország, és nem a színjáték lenne a fontos, de mire a hozzám hasonló generáció lesz többségben, félek, már nem sokan maradunk itt, mert sokan ezért is mennek ki külföldre.

Viszonyítási alapként elmesélek egy történetet, nem kell ám megfogadni a tanulságát, de ha csak egy ember is megteszi, már hasznos volt leírnom.

Mikor én kicsi lány voltam, 1-2 éves, vagy nem sokkal több, cserfes gyerek voltam, anyu elvitt templomba is, hát ott se mindig maradtam csöndben. 2 idős néni meg is jegyezte és meg is szólta anyut, hogy zavarom őket, vigyen ki a templomból, ne is hozzon. Bementek a paphoz is panaszkodni, hogy tessékeljen ki minket onnan. Anyu bement a paphoz, hogy a mi oldalunkat is hallgassa meg a pap, és akkor a pap azt mondta anyunak, hogy ne is törődjön ezzel a 2 házsártos vénasszonnyal, vigyen engem nyugodtan továbbra is a templomba, hiszen én még kicsi vagyok, a 2 vénasszonynak kellett volna megértőbbnek lenni, meg is mondta nekik, hogy többé ne kössenek belénk.

Ezek után ha valakinek továbbra is az a legnagyobb szórakozása, hogy általa ismeretleneken csámcsog, ám tegye, de hogy elégedett sose lesz, abban is biztos vagyok, mert mindig fog találni valami kifogást, amit kritizálhat, és amiben a rosszat látja, és vagy magányos lesz öreg korára, vagy csak a hozzá hasonló jajgatókkal fog tudni barátkozni, ami azért eléggé siralmas.

A felállással egyet értek, de a sapka levétellel nem.

A tiszteletet sok féle képp meglehet adni. Egyébként a katonákkal is levetetnéd a himnusz alatt a sapkát?