Az, hogy meglehetősen tág fogalom.
Ha az asszertív magatartást önzésnek nevezzük, akkor részemről teljesen optimális: vagyis az önző ember saját magát helyezi előtérbe, de sohasem mások kárára cselekszik, viszont a maga kárára sem segít másokat.
Ha mások leigázásáról szól az önzés, azzal nagyon nem értek egyet, mert aki így cselekszik, az megteremti a szükségét, hogy áldozatai legyenek, és lényegében tőlük függ, miközben azt hiszi, hogy így tud érvényesülni. De minél több ellenséget szerez, annál nagyobb szorongás lesz úrrá rajta.
Egészséges dolog, fent maradáshoz szükséges. Egészséges mértékben. Mindenki a saját életét éli, ezért szerintem normális hogy mindenki a saját hasznát helyezze előtérbe, másokéval szemben.
Persze bizonyos mértékig. Vannak helyzetek mikor le kell mondani erről, de többnyire azok érvényesülnek, akik képesek kicsit önzőek lenni, és a saját életüket építeni, másoké helyett.
Egészséges önzés mindenkiben van (kivéve talán a Teréz anya típusú emberekben, de az elég ritka), még akkor is, ha letagadják. És kell is, mert akkor az ember megbolondul, ha mindig csak mások érdekeit helyezi első helyre, és nem a sajátját. Magamon is észreveszem, hogy legtöbbször ott van a döntéseimben az is, hogy ÉN hogy tudok belőle legjobban kijönni.
Viszont nagyon önzőnek lenni, mindig mások megnyomorításával magunknak (akár pillanatnyi) örömöt szerezni... azt elítélem. Mert mégiscsak társas lények vagyunk, és mások érdekeit is figyelembe kell venni. Akit csak saját maga érdekel, azt én tudom embernek nézni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!