Ha idegennek bemutatkozunk és mondjuk a nevünket, azt akkor kell mondani, ha már meghallgattuk az illető nevét, vagy fordítva?

Ugyanúgy van mint köszönésnél.

A fiatalabb mutatkozik be az idősebbnek, és a férfi a nőnek (és ugyanígy ők köszönnek előre), a kézfogás viszont pont fordítva(!), hisz megengedjük az idősebbnek (vagy a nőnek), hogy ő "döntse el", hogy kezet akar e velünk fogni.

Persze ha nem nyújt kezet az bunkóság, de akkor sem illik odatuszkolni elé a kezünket, hogy fogd már meg. :)

Tehát:

Fiatalabb köszön, bemutatkozik, idősebb pedig nyújtja a kezét és közben mondja a saját nevét. (elméletileg :) )

Engem ez bosszant, de nagyon, hogy igen: úgy is elfelejti a másik az esetek túlnyomó részében, s utána _mégegyszer_ el kell mondani. Ez akár tapintatlanságnak is felfogható lenne.

Életkor és szituáció is kijelölheti ezt. Pl. ha hozzám jönnek, eligazítás vagy akármi célből magától értetődő, hogy ő mondja először a nevét. De ha munkainterjúra mész, ott nyilván te. Adja az élet.