A kéregetők mi alapján választják meg, hogy kihez mennek koldulni?

A kisgyerekesekhez biztos azért, mert aki szereti a gyerekeket az rossz ember nem lehet és sokkal empatikusabb, ergó könnyen megsajnálja és ad pénzt. A biciklisekhez meg biztos azért mert nehezebben menekülnek el, mert nem autóval vannak, védtelenebbek.

Ha koldus lennék öltönyöshöz biztos nem mennék oda, azok többségében a normális embereket is lesz.rják, nem hogy a koldusokat

Általános jelenség, hogy azok szoktak inkább jótékonykodni, akiknek egyébként is kevesebb van. Azok jobban átérzik a nehéz helyzetben lévőket.

Gondolom ezt a koldusok is tudják.

Igen, egyetértek az előzőekkel, én is igy gondolom. Az empatikusabbakat szokták kiszurni.

Én bébiszitterkedtem egy darabig, és amikor a babával sétálni mentünk, akkor odajött egy-egy koldus is.. bár én jól leoltottam őket, h "nem szégyelli magát, kisgyerekes anyukától pénzt kér??"

Tudom, hogy nekik nehéz megélni, de pl. a cigányok ill koldusok egy része megse próbálja, h normális életmódja legyen, és amikor azt nézem, h a cigányok segélyét vonják le minden fizetésünkkor, akkor már szó szerint orditani lenne kedvem vele hogy még odajön pénzt kérni.. Én naphosszat dolgozok, 10 órákat, plusz sokszor hétvégente is, erre ő meg csak kóvályog és kéreget.. na ez engem marhára ideegesit.

Ne haragudjatok, hogy ennyire eltértem a témától, de ez kikivánkozott belőlem, remélem nem baj :)

Hozzám mindig odajönnek. De nem csak koldulni, bármilyen problémája van valakinek, nekem kezdi el panaszolni, tőlem kér segítséget. Megkérdezik a véleményem a boltban, hogy milyen márkájú arckrémet vegyenek, meg milyen könyvet :D Vagy ha látják, hogy matatok egy polcon, akkor később letámadják ugyanazt a polcot.

Szőke, fiatal lány vagyok nagy kék szemekkel, amink, tetkó, piercing nélkül, egyszerű ruhákkal és általában hatalmas mosollyal a képemen.

Az emberek meg szeretik a természetes dolgokat, mert nem érzik becsapva, fenyegetve magukat. A mosolyt bizonyára úgy értelmezik, hogy jó a kedvem, ezért biztos szívesen foglalkozom velük. Talán gondterheltnek sem tűnök a ruganyos, hosszú lépteim miatt, ezért úgy gondolják, nincsenek anyagi problémáim.

A vicc az egészben, hogy amúgy utálom az embereket. És mégis mindig kiszúrnak maguknak... Abszolút nem tudom átérezni a fájdalmukat, és soha nem is akartam foglalkozni a bajaikkal. Aztán lehet, hogy én arra születtem, hogy boldoggá tegyem őket, csak még nem tudok róla :D

Engem is mindig kiválasztanak. A jósoló cigány asszony, a kolduló nő, férfi. Szófosó öregasszony a buszon, vonaton.

Nem mosolygok úgy magamban, néha csak bambulok.

Mégis mindig megtalálnak. Nem látszom pénzesnek sem.

Olyan nehezen tudom lerázni őket. Szövegük van, néha bedőlök

szívszaggató történetüknek. Naívság, és a hülyeség között pedig csak egy hajszálnyi a különbség.

Akinek soha, semmilyen körülmények között nem adok, akin érzem az alkohol szagát.