Mit tegyek? Hogyan viselkedjek etikusan ebben a helyzetben?
Sziasztok, gimis vagyok. Ilyen korban természetes az, hogy megtetszik valaki és próbálnánk bevágódni nála. Nos az én kiszemeltem nagyon jó matekos (nem osztálytársam) és arra gondoltam, ilyen úton próbálom majd megközelíteni és bebizonyítani, hogy nem vagyok hülye ebből a tantárgyból. Már általános iskolában sem volt közömbös számomra ez a tantárgy, de ez a srác plusz motivációt adott arra, hogy többet foglalkozzak a számokkal. Nos, egyre többet olvastam, gyakoroltam, kerestem érdekes feladatokat. Az összes dolgozatomat 90% fölött írtam meg és a házim is mindig jó. Eljutottam egy olyan szintre, hogy a csoportban én vagyok az egyik legjobb, de úgy érzem, az hogy picit jobban érdekel a tantárgy még nem tesz esélyessé arra, hogy egy versenyen érdemi helyezést érjek el. Tudom, hogy engem roppant módon bosszantana, ha az utolsók között végeznék, ezért úgy döntöttem, hogy nem indulok egyetlen egy vetélkedőn sem. Ám, a tanárom már-már erőlteti és azt mondja, ha nem írom fel magam, akkor felír ő, de nekem kötelező mennem. Addig noszogatott (járkált utánam a szünetben) hogy végül rábeszélt. De nem egyre, hanem háromra! Heti négy óránk van és minden egyes órán kihív a táblához, hogy oldjak meg egy feladatot, magyarázzam el a többieknek..(volt már olyan helyzet is, hogy beteg volt, de üzent egy másik tanárral, hogy tartsam én az órát) Úgy érzem és úgy érzik a többiek is, hogy velem kivételezik. Megjegyzem, természetesen jól esik, de ezt már túlzásnak érzem. Ha azt mondom, hogy nem megyek ki a táblához, akkor még jobban erőlteti (esetleg odajön, megsimogat és biztat). Volt egy időszak, amikor pocsékul éreztem magam, elég kedvetlen voltam és első dolga volt, hogy rohant az osztályfőnökömhöz..
Mit tehetnék? Hogyan kezeljem ezt?
válasza:hát, nem mindig jön be az elképzelés ...
tudod, szerintem a szőkék nem buták, hanem festett barnák. akik eljátszák a hülyét, és így jönnek be a pasiknál ...
Lehet, hogyha a sráctól korrepetálást kértél volna, mert nem megy a matek, akkor már messzebb járnál vele ...
A srácoknak nem is mindig egenrangú partner kell, hanem cicababa, úgyhogy máskor legyél rafináltabb.
Ha meg így belejöttél a matekba, akkor hajrá!
(tanár, vagy tanárnő ? simogat ????!)
válasza:Volt már egy ilyen tanárom. Engem mindig is lenyűgözött az irodalom (a mai napig, pedig már felnőtt vagyok). Nem volt különleges lexikai tudásom, sőt, azóta is csak felületesen tudom a költők, írók életrajzát, nem voltam egy szorgalmas, tanulós típus, de az irodalmi alkotások lenyűgöztek. Imádtam olvasni, hazafelé a buszon, a váróban, a lyukas órákban, elolvastam azt is ami nem kötelező, csak megemlítette a könyv futólag.
A magyar tanár kiszemelt magának, persze, hiszen minden tanárnak jól esik, ha a diákot érdekli a tantárgya. Minden művet nekem kellett bemutatnom az osztálynak. Én mondjuk élveztem a szereplést. :)
Engem is versenyekre küldött volna, hiszen dicséretes ötös voltam irodalomból.
Én is úgy éreztem, hogy kivételez velem, hiszen nálam többen is szorgalmasabbak voltak, jól megtanulták az életrajzokat, értették a nyelvtani összefüggéseket, tudtak mondatokat elemezni, meg a szavakat részekre bontani, jó volt a helyesírásuk.
Egyszer óra után odamentem hozzá, megmondtam, hogy én nem vagyok különösebben tehetséges vagy szorgalmas, hiába hiszi ezt rólam. Engem csak érdekelnek a művek, de mindenféle tankönyvi és órai elemzés nélkül. Minden a magam értelmezésében, a magam szintjén, a magam tempójában. Éppen ezért nem kívánok részt venni semmilyen versenyen, mert nem vagyok csodagyerek, sem jó tanuló. Szeretném, ha inkább azok indulnának, akik órákat töltenek tanulással, ők megérdemelnék, én csak olvasgatok.
Onnantól kezdve négyesnél sosem kaptam jobb jegyet, de az legalább beillett a bizonyítványomba. (összességében erős közepes tanuló voltam)
Az olvasás szeretete megmaradt bennem, azóta is falom a könyveket. A komolyabb és könnyedebb műveket egyaránt. Csak úgy, a magam kedvére. :)
Szóval azt tudom tanácsolni, hogy beszéld meg vele, azt csak te tudod milyen stílusban lehet vele kommunikálni, és mennyi áldozatot ér meg neked, hogy ne kellejen versenyre menned. (ugyebár én után kiestem a szeretetkosárból és nem lehettem ötös, ha megfeszültem se)
Nem tudom hány éves lehetsz, de látom gimis, így szóba sem jöhet hogy szülő oldja meg. Neked kell lépned!
Meg kell mondanod neki, hogy érdekel a matematika, szereted a tantárgyat, talán hozzájárul ehhez az is, hogy ő tanítja (kicsit fényezd), de neked emellett még más tárgyakból is teljesítened kell, szeretnél egyenlő mértékben foglalkozni az érettségi tárgyakkal, ezért nem szívesen töltenéd minden idődet versenyekre való felkészüléssel.
Ha van még kérdésed a témáról írhatsz ám privátban, mondom, megéltem már ezt. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!