Szerintetek a mostani fiatalok, és már felnőtt generáció (kb 14-30 éves korig), miért menőzik, meg feszít az utcán? Tehát a csajok, miért mennek úgy a járdán, nagyképűen mint a topmodellek, a pasik pedíg feszítve menőzve?

a szülők nevelése pláne szerintem, most nézd meg hány szinte még gyerek rohangál mobiltelefonokkal ilyen olyan kütyükkel, na oké mp3 meg zene az kell azt megértem nekünk is volt walkmanünk..... de a telefonon kivagyok akadva....

tudom, hogy kizárni nem lehet se a számítógépet se a netet mert tényleg hasznos tud lenni meg a kor fejlődésével jár mindez, de mértéket lehetne tartani ez lenne a szülők dolga, de nem mit csinál a sok felelőtlen beülteti a gyereket a gép elé megvesz mindent addig is csendben van.... nem kell vele törődni, lelehet kenyerezni is akár..szánalmas.

van 2 unokaöcsém, 3 és 4 évesek mit csinálnak az okosok odaadják nyomogatni nekik a telefont utána meg csodálkoznak ha tönkreteszik őket vagy hisztiznek utána.

a "beülteti a gép elé"-re arra konkrét példa, hogy a rokonom vidáman meséli hogy mekkora géniusz a gyerek 4 évesen így úgy kezeli a szgépet meg a ps-t, én erre nem lennék büszke

na mind1 nem lehet beleszólni senki nevelésébe, de én biztos nem így fogom csinálni ha egyszer odajutok.

nemrég láttam egy videot a neten ahogy a sok fanatikus sorban áll az iphonért ami egyébként biztos jó dolog,DE morbid volt látni milyen beteges az egész, az indoklásuk hogy miért teszik ezt.... inkább könyvet forgatna némelyik a kezébe :)

Én nem így megyek, de amúgy valamennyire igazad van sajnos.

Ez szerintem intelligencia kérdése. Én nem fitogtatom a tudásom, nem keménykedek.. szóval nem látszik hogy harci technikákban jártas vagyok, mert a jobb helyeken arra is megtanítanak, hogy tiszteld az ellenfelet és ne élj vissza a tudással. De! Sajnos egyszer már volt egy balhém az utcán. Pár éve amikor még iskolába jártam, mentem vissza a kollégiumba este az utcán és ketten jöttek szembe, az egyik elvette a telefonom, miközben én telefonáltam! A másik meg röhögött és szép nyugodtan mentek tovább. Nem sokáig.

De nem értem én sem, hogy miért kell ilyen alpárinak lenni. Na mindegy, ha nekik így jó, engem nem zavar addig amíg káros hatást nem gyakorolnak rám vagy az ismerőseimre.

Szerintem csak akkor jarnak igy a fiatalok, ha tarsasaggal vannak. Akkor menönek erzik magukat, igy megtehetik. Többen vannak, erösebbnek erzik magukat, barkibe belekötnek.

Aki egyedül van, az inkabb összehuzza magat. Mondjuk teny, lattam mar kissracot egyedül az utcan igy jarkalni, miközben radionak kepzelte a kezeben levö telefont...

Viszont ami engem erdekelne, hogy hogy jut ilyen kerdes pont Szenteste az eszedbe? :)

Állítólag a TV és a média nagyon befolyásolja a fiatalokat, de én ezt olyannyira nem tudom elképzelni... mert engem teljesen hidegen hagy, nem tudom, hogy mégis hogyan lehet valakire hatással.

Ahogy megfigyeltem, nagyon sok "ki ha nem én" típusú fiatal van, nagyképűek, lenéznek másokat. Ez a trend, a szülők nem neveltek beléjük normális értékrendet.

Ahogy az egyik válaszoló írta, sokan csak akkor ilyenek, ha csoportban, társasággal mennek, és egyedül nem. Lehet, sok embernek nem fog tetszeni a hasonlat, de olyanok, mint a kóbor kutyák. Ha többen vannak együtt, felbátorodnak, oda-oda szólnak. Nem vagyok pszichológus, vagy ilyesmi, pusztán a mindennapi életemből szerzett benyomások után írom, hogy lehet, hogy ezek a fiatalok szintén kóborolnak. Nincsen komoly párkapcsolatuk, igaz barátaik, akikre bármikor számíthatnak, csak felszínes, látszati kapcsolatokat tartanak fent, amiben látszólag teljesen jól elvannak, és ezt el is hiszik maguknak. Elhiszik, hogy ez úgy jó, ahogy van, ez a normális. Az ilyen embereknél vagy nincs stabil családi háttér, vagy a szüleik is olyanok, mint a gyerekek: nagyképűek, önzőek. Sokaknál talán csak valamilyen balszerencse hatására változna ez meg, ahol közelebb kerülhet egy-egy emberhez, akikről utána tudja, hogy bármikor mellette állnak.

Az pedig, hogy büszkén megy, mosolyog valaki, egyáltalán nem probléma, legalább van némi önbecsülése. (nekem nincs)

Ha valami jó emlék idéződik fel bennem, van, hogy én is elmosolyodok, igaz, teljesen hülyén érzem magam tőle:) Pedig nem vagyok egy vidám ember.

Valaki írt a szemkontaktusról.

Én sokszor felveszem a szemkontaktust a szembejövőkkel, van, hogy ekkor is elmosolyodok, talán azért, mert zavarba jövök? Nem tudom, nem tudatos, és nem tudok ellene mit csinálni, pedig már próbáltam, mert olyan szerencsétlenül érzem magam tőle. Ha valaki rám néz, gyakorlatilag sosem fordítom el a fejem/sütöm le a tekintetem, de nem azért, mert olyan marha nagy önbizalmam van, sőt. Szóval, szerintem ez alapján nem lehet reálisan megítélni, milyen egy ember.

Lány vagyok, korban az általad meghatározott intervallumon belülre esek, és az alsó felébe, ha ez számít valamit.

Most csak ennyire tudtam kifejteni, mit gondolok, mert holnap korán kelek, de ha valami nincs benne, ami érdekel, nyugodtan írj egy privátot!

Végre valaki, aki gondolkodik!:)

Jajj, igen, valamit lefelejtettem:

Te mit gondolsz?:)

Én is így látom. Meg valahogy a huszonévesek is sokszor infantilisek, mentálisan olyanok tudnak lenni, mint egy 15 éves.

Az én munkahelyemen is ez a helyzet. Huszonegynéhány éves, felnőtt munkavállalók is vannak köztünk, de időnként mintha egy gimiben lennék. Szerencsére, azért nem mindenkire jellemző ez.