Mit tennél akkor, ha a kollégáid lebuknának előtted, hogy folyamatosan rajtad csámcsognak?

Az ilyen társaságnál általában az a "szokás", hogy azt beszélik ki, aki éppen nincs jelen.

Valahogy be kellene nekik azt adni, hogy róluk is terjeng hasonló sok valótlanság, hiszen ők sincsenek minden esetben ott a helyszínen. Gondolják csak meg, hogy a továbbiakban részt vesznek-e az ilyenfajta társalgásban?

Nem irodán dolgozom.

A kollégáim nem érdekelnek, beszélhetnek rólam akármit. Lehet hogy kibeszélnek, ők végül is nagyon régóta ismerik egymást, én még új vagyok. Amúgy nem kedvesek velem, sőt elég lenézőek.

Dolgozni megyek a munkahelyemre nem másokkal pacsizni. Amúgy meg utálom a munkahelyemet és amint találok másikat ott fogom ezt hagyni.

Voltam hasonló helyzetben, ez a munkám rovására is ment, végül eljöttem.

Miért nem áll össze egy olyan csapat, akik nem furkálják a másikat, hanem egymást segítve dolgoznak?

Találni ilyet?

Volt, hogy ilyen körülmények közt találtam magam. Egyszerűen azt tettem, amit máskor. Önmagam voltam. Időnként elmondtam, mennyire rühellem, hogy felvesznek mindenhová mindenféle írástudatlan gyökeret, aki másra se képes, csak a kollégái bemocskolására, de azt úgy csinálja, mint aki ezért kap enni. Meg tudod, ami csak igaz. Elvileg jót teszel mindnek azzal, ha rákényszeríted, hogy az igazsággal és a valódi önmagával nézzen farkasszemet. Persze számodra sokféleképpen elsülhet, szóval kell a komoly kalandvágy, hogy elkezdd feloldani a feszkókat a jó öreg igaz szó erejével...

A legfontosabb: ne legyen cél a bántás vagy a bosszú. Lásd a lehetőségüket arra, hogy belevaló csapattaggá váljanak, miután kikeverednek a harag és levertség váltakozásával járó, önmeghasonlott első szembesülés időszakából. Ennek szellemében lebbentsd fel a fátylat a nézeteidről és az igazi értetlenségedről, és ezért hangoztasd amilyen sokszor csak lehet, hogy hogy csinálná egy ember a helyükben.