Milyen elethelyzetben illik a ferfinak fizetni es mikortol szamit kihasznalasnak?

szerintem itt nincs szabály. nyilván függ az anyagi viszonyoktól. és függ a bizalomtól, a kapcsolat minőségétől. egy nagyon bizalmi kapcsolatban bármit lehet anélkül, hogy egyik fél is azt gondolná, hogy átverik. de ahhoz nagyon kell bízni a másikkal való viszonyban, hogy ne gondold azt róla, hogy csak azért van veled, mert sokat adsz neki. hogy az legyen a valóság, hogy nem ez számít de szívesen adod.

meg egy őszinte kapcsolatban elfogadni is nehéz. mert félsz attól, hogy a másik tudja e, hogy nem ez számít.

ugyan akkor aki kap azért legyen tisztában vele, hogy ez neki nem jár. nem illeti őt meg. hanem a másik nagyvonalúsága, gondoskodása, akarata hozza létre.

Nekem, mint nőnek, mindig jólesett, ha az első egy-két randin a férfi fizetett. Még ha csak egy üdítőre, vagy kávéra is hívott meg, a gesztus számított, nem az összeg.

Aztán már általában úgy készültem, úgy is indultam neki, hogy a saját részemet én fizetem. Aztán van, hogy az egyik, van, hogy a másik ajánlja esetleg fel, hogy meghívja a másikat.

Az meg alapvető illemszabály, hogy ha meghívásról van szó és a meghívást elfogadják, akkor a meghívó fél fizet.

de akár az sem az ördögtől való, ha a férfi tudja, hogy a nő részben(!) azért van vele, mert anyagilag tudja támogatni. mert egyedül nem állna meg a lábán. de ez is akkor OK, ha a nő őszintén tud adni ezért vissza. ha emberként viszonyul hozzá és nem egy puszta pénz forráshoz.

mellesleg van olyan prostituált is, aki valódi érzelmeket tud adni. mert valahogy törődik a másik személyével, ha nyilván nem is szerelmes belé.

mindig az a lényeg, hogy mindkét fél kapjon annyit, amiért neki ez jó. és ne legyen senki eszközként kezelve.

A második felvetésed szerinti férfi egy smucig barom.

Ha megteheti, hogy ő állja a cehhet, tudván, hogy neki van a másiknak meg nincs...és mégsem teszi, sőt kínosan ügyel a felezésre az mehet a levesbe!

Én egyébként eleinte feleztem a párommal. Addig amíg nem vált komollyá a kapcsolatunk. Amikor viszont eldöntöttük, hogy közös jövőt építünk, akkor onnantól kezdve már simán ő fizetett szinte mindent én pedig annyi pénzt adtam neki alkalmanként, amennyivel hozzá tudtam járulni...egyikünk sem fillérezgetett soha többé.

Ma az a szitu, hogy ő veszi fel mindkettőnk fizetését és fizet ki belőle mindent, ő vásárol. Én pedig mindig mondom, hogy mire mennyit kérek. Soha nem kérdőjelezte meg és nem mondta, hogy nem ad, vagy kevesebbet ad...

Èn elvártam a randikkor hogy a férfi fizessen az elején.

Majd mikor kapcsolat kerekedett akkor felváltva. èn nem szerettem a felezgetést, inkább egyiket én fizettem a másikat ö.

Mi egyébként a legjobb barátnöimmel is így csináltuk. Ha mentünk bulizni, kávézni akkor felváltva fizettünk.

Már féjrnél vagyok, de ez mai napig is így van. Külön kasszán vagyunk, mert mindegyikönknek magas fizetése van és a lakás, rezsi, gyerekekre van közös számlánk, amire ugyan annyit adunk, de a többit mindenki maga kezeli. ìgy pl ajándékot mindig a magam pénzéböl veszek neki.

1 hónapja voltam barátnöimmel olyan igazi shoppingoláson akkor neki is vettem dolgokat az én pénzemböl, és mikor a hétvégén voltunk vásárolni egy méreg drága ruhát ö vett meg nekem.

kérdező: a helyzettől és a kapcsolattól függ szerintem. Maga ez a dolog nem döntő. ezer különböző okból lehet. Lehet a férfi azt gondolja, hogy így kezeli egyenrangú félként a nőt. De az is lehet, hogy szorong attól, hogy nem e a jobb anyagiak későbbi reménye miatt van-e vele a nő és ebben a felezésben erősíti meg magát abban, hogy nem. Az is lehet, hogy az olyan jellegű bizalom nincs jelen, hogy úgy tudna adni, hogy ne féljen attól, hogy átverik. (nagyon sokunkban benne van ez a kereskedelmi szemlélet, hogy árucsere zajlik, hogy vissza kell kapni amit adunk és ha nem akkor valami baj van, akkor rosszul bánnak velünk, vagy mi a másikkal és ettől nem könnyű elszakadni. És ez mindkét oldalról adott. Az aki ad attól fél, hogy nem kapja vissza, mert valamiért azt gondolja, hogy az baj, ha nem kapja vissza(hisz az anyagi világban ez lopás), aki pedig kap az is attól fél, hogy ha nem adja vissza, akkor úgy tekintenek rá, mint csalóra, aki nem fizet az áruért. Oda nehéz felemelkedni, hogy adsz, mert úgy látod jónak és nem parázol, hogy nem kapod vissza.)

meg gondolom a nőben is az van, hogy ő meg amiatt bizonytalan, hogy ez a dolog nem jelenti e azt, hogy a párja nem bízik annyira benne vagy a kapcsolatban, hogy ne féljen az ilyen aránytalanságoktól sem. Hogy vajon, ha látja, hogy neki ez a fizetés nehezebb teher, akkor miért nem vesz le a válláról egy kicsit. És szép dolog, ha megteszi, de szerintem ezt elvárni nem lehet.

meg eleve az is lehet, hogy a férfi úgy gondolkodik, hogy minek rakjon bele többet, ha lehet úgy is szétmennek, mert nem végleges kapcsolat. Ez is jól mutatja, hogy a normál kereskedelmi logikában nem adunk, ha azt nem kapjuk vissza. Szóval egy alkalmi kapcsolatnak nem segít csak úgy. Hiába szorul rá. Sajnos sokszor csak annak segítünk, aki már a birtokunk.