Miért lehet szellemileg korlátozott képességűeknek főiskolán/egyetemen tanulni?

"Az én szakomon is volt egy szellemi fogyatékos srác, középsúlyos értelmifogyatékos volt."

Legenda. Mindenki úgy kerülhet be a felsőoktatásba, ha eléri a felvételi ponthatárt. Középsúlyos értelmi fogyatékos ember az érettségi követelményeket sem tudja teljesíteni, ha tudná, nem lenne fogyatékos.

Ha valaki eléri a ponthatárt, és a főiskolán teljesíti a vizsgakövetelményeket, akkor pedig pont ugyan olyan jogon van ott, mint bárki más. Tejesen függetlenül attól, hogy milyen egyéni problémája van.

"ahová kettes hármas érettségivel be lehetett kerülni"

Középsúlyos értemi fogyatékosok tanrendjében a 8. osztályos kimeneti követelmény a írás, olvasás elsajátítása, a matematikai alapművelet elsajátítása. A 8.-os középsúlyos értelmi fogyatékosoknak ezek a tantárgyai:

Olvasás-írás elemei, Társadalmi ismeretek és gyakorlatok, Számolás–mérés elemei, Életviteli és gondozási ismeretek, Ábrázolás–alakítás, Ének-zene, Testnevelés, Környezet- és egészségvédelem.

Ezek a gyerekek speciális szakiskolában tanulnak tovább (máshol nem is tudnak, hiszen nincsenek meg a szükséges alapozó "felvételi" tárgyaik, és nem is képesek többre.)

Előnybe részesítés jogcímén összesen 40 pont kapható, nem lehet különböző hátrányos helyzetért járó többletpontokat halmozni.

Úgy mellesleg...nincs szellemi fogyatékos, csak értelmi...

Ahol lakom, ott is jön szembe olyan, hogy ránézésre biztos, hogy értelmi fogyatékos... Aztán azt halom, hogy viszonylag jó

bizonyítványt produkál a főiskolán...

Kedves kérdező, kedves válaszolók!

Akikről ti írtok, azok feltehetően magasan funkcionáló autisták, illetve aspergeresek, és semmi közük nincs az értelmi fogyatékosokhoz. Az, h vki furcsán viselkedik, esetleg furcsán is beszél, az még messze nem biztos, h hülye is.

Engem a megközelítőleg 118-as IQ-mal összeszámolni nem tudom, h hányszor néztek már értelmi fogyatékosnak, mert furcsán beszélek (ami stresszhelyzetben, vagy ismeretlen társaságban még tovább romlik), esetlen a mozgásom, képtelen vagyok hosszabb ideig tartani a szemkontaktust, és még sorolhatnám, az egyetemen mégis megállom a helyem, mert az a részterület kiemelkedően érdekel, és még jó is vagyok belőle. Bár alapvetően magamnak való vagyok, és nem igazán keresem a társaságot, mégis sz@r érzés, amikor vadidegen emberek, akik semmit nem tudnak rólam, összesúgnak a hátam, esetleg amikor azt hiszik nem látom, akkor mutogatnak rám, vagy ne adj Isten ki is röhögnek, mindezt úgy, mintha én ott sem lennék, és nem is érteném, h mi folyik körülöttem. Az az 1-2 ember, aki vette a fáradtságot, és nem csípőből letudott mint idiótát, időközben rájött, h jé, nem minden a látszat (konkrétan be is ismerték nekem, h eleinte értelmi fogyatékosnak tartottak, majd rájöttek, h tévedtek).

Ezért véleményem szerint a magasan funkcionáló autistákat (és így az aspergereseket is) nem csak h engedni kell tanulni, ha erre képes, és kedve is van, hanem külön támogatni is érdemes, hiszen függetlenül attól, h intelligencia terén nincs velünk gond, olyan problémákkal küzdünk a mindennapokban, amelyekkel más ember nem. Ezeket a problémákat bár maradéktalanul megszüntetni nem lehet, egy elfogadó, támogató légkör nem egy hozzánk hasonló embernek kölcsönzött már szárnyakat.

Kifejezetten értelmi fogyatékos pedig az érettségit sem teszi le, eleve speciális iskolában erre tudtommal nincs is lehetőség.

Utolsó! Például? Miért ne lehetne egy vak, vagy siket ember jogász? Miért ne lenne képes elvégezni a feladatát? Egy halom technikai segítség áll a rendelkezésére, ami megkönnyíti a munkáját.

Az a mondatod meg, hogy minek tanulnak ők főiskolán, amikor az épek sem kapnak munkát, felháborító.