Franciák vagy németek a normálisabbak/kedvesebbek? (többi lent)

igen, a németek elég nagy hangúak, de meg lehet szokni, szerintem összességében kedvesek, segítőkészek.

a franciák általában már azért lekezelőek az emberrel, mert "nem beszéli a csodálatos nyelvüket" :)

persze ott is ki lehet fogni nagyon kedves és segítőkész embereket.

egyszer pl majd' elsírtam magam, annyira kedves volt velem egy francia férfi.

párizsban voltam, késő este volt, és teljesen eltévedtem a belvárosban. a rendőrök akiket találtam, megmutattàk nekem a taxisokat meg egy atm-et.

odamentem az atm-hez, de semmit nem értettem a francia kijelzőn, azt se tudtam mit nyomjak hogy tudjak pénzt kivenni. ott volt ez a férfi, és ő mindig mondta hogy mit nyomjak, mikor a kódot írtam be, direkt elfordult. lehet hogy ez nem is ilyan extra dolog, mert ha belegondolok, én is bármikor megtenném egy bajba jutott külföldinek, de nekem ez nagyon nagy dolog volt, mert egyrészt magyarként nem szoktam meg hogy az emberek segítenek egymásnak ha baj van, másrészt akkor, ott, a külföldi nagyvárosban késő este, úgy éreztem hogy ezzel az életemet menti meg. :)

bocs a hosszú felesleges blabláért. a lényeg hogy akárhol vagyunk a világban, ki lehet fogni ilyen és olyan embert is, a lényeg hogy meg kell próbálnunk mindenkivel a saját vérmérséklete, és szintje szerint beszélni, és akkor általában kedvesek :)

Hát nem tudom. :) Mindkét országban jártam én is már többször, sőt mindkét nyelvet jól beszélem. Mindenki mindenhol segítőkész és kedves volt, akikkel szóba elegyedtem. Közlekedés szempontjából talán Németországban udvariasabbak voltak és az utcák is tisztábbak voltak, kutyámmal is úgy bánnak mindig, mintha egy kiváltságos ember lenne, utóbbi nagyon szimpatikus. Mindkét országnak meg van a saját jelleme, Franciaország dél-nyugati részeit kedvelem igazán.

Viszont nem rasszizmusból, de nekem Németországban nem szimpatikus az a sok lepedőbe bugyolált arab, nálunk, az európai kultúrában az rejtegeti ennyire magát, aki rossz szándékú, egy kicsit alkalmazkodhatnának.. :)

Mindenféle élményem volt nekem is, bár nekem rányomja a bélyeget, hogy csak németül beszélek.

A németek általában jó emberek. Bár azon meg vannak botránkozva, ha az ember hibát vét a német nyelvben.

Nálunk, ha egy külföldi pár szót elgagyog magyarul, mindenkinek fülig ér a szája.

Franciákkal vegyesek az infóim, mindenféle volt.

Hollandiában például, az idősebbek nem akartak németül beszélni, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy nem német, hanem magyar vagyok, mert haragszanak rájuk, még a háború miatt. A fiatalok barátságosabbak, de náluk is halványan érezhető ez. Velem rendesek voltak.

Úgy sejtem, a franciáknál is okozhatott ez problémát.

Még nem tűnt el teljesen a régi, nemzeti beidegződés.

Ezért én a németeket preferálom kissé jobban.

Arab a franciáknál szerintem több van. A németeknél inkább török, volt yugo és keleteurópai nációk vannak.

Ausztriában, még a redszerváltás idején a magyar rendszámú kocsim szélvédőjére "piszkos idegen takarodj" szövegű brossúrát tettek, azóta csak átutazok rajta, bár valószínűleg már nem ennyire vaddisznók, illetve nem sokan érezhetnek így.

Mindebből az a tanulság, hogy a személyes élmények döntőek az érzelmek kialakításában. Ezek akár véletlen esetek is lehetnek, de nagyban függnek az alapszituációtól.