Divat lett ilyen trehányul írni? Ékezet nélkül, egyéb hajmeresztő újításokkal?

" "Aggódom",de ezt most ne vedd komolyan. "

Köszönöm a javítás! :)

(Utána is néztem gyorsan, és azt találtam, hogy mindkét alak alanyi ragozású (tárgyas nem lévén neki), és mindkettő helyes. Szóval most nem tudom, de ne akadjunk fenn rajta. :D)

Meg aztán nem is tartom magam nyelvtan zseninek, mielőtt még ezt hinné valaki. :D

(09:55 voltam.)

Sajnos nem növi ki. Bele se nő. Ez a szintje, eddig tudott eljutni. És egyre többen.

Nem az ő hibájuk. Már az anyjuk sem tudja a nyelvét. Az iskola minden, csak nem példakép. Oktatóhelynek egyre silányabb. Ha az ilyen írásokat kritizálod, könnyen megkapod a magadét. Nem mintha ez engem érdekelne, de nem akarok okot adni további mélyrepülésekre.

Kedves Kérdező!

Először az eddigi beszélgetés végére reagálnék: amit te "nyelvromlásnak" neveztél (nem tudom ugyan, hogy ez szakszó-e) az azért nem feltétlenül jelent csökkenést a minőségben. Mint a világon bárhol, a nyelvben is csak egy dolog állandó: a változás. Ez pedig helyén is van így. Ha jól emlékszem a tanulmányaimra, akkor ugyebár a középmagyar korban a mi nyelvünkben is volt vagy négy múlt idő, az általunk manapság használt ún. befejezett múlt pedig nem volt különösebben elterjedt. Aztán az idő úgy hozta, hogy a többi típus megszűnt, de mégsem állíthatnánk, hogy az egyetlen múlt idő miatt a nyelvi kifejezőképességünk szegényebb lenne, mint mondjuk az angol nyelvűeké. Változott a helyzet, ennyi. Véleményem szerint pedig hosszú távon és rendszerszinten a változás mindig előnyös (lesz).

Ezért nem ítélném el feltétlenül az általad emlegetett "mém" kifejezéseket (dafuq, bitch please, Y U NO...?, stb.) sem. A nyelvek (még az egyébként viszonylag nagyok, mint a német is) jelenleg azt a korszakot élik, amikor az angol egyre erősebb hatást gyakorol rájuk, és (legalábbis egyesek szerint) már-már az egyedi létüket fenyegeti. Ebből az, hogy erősödik az angol hatás a magyar nyelvben, az kétségtelen. Ugyanakkor ez megint csak nem feltétlenül elítélendő: néhány évvel ezelőtt még kiemelten kellett azzal foglalkozni, hogy a magyarok állítólag alig beszélnek idegen nyelveket, ezzel szemben ma már sokan második anyanyelvükként tanulják, és beszélik az élő (fontos persze, hogy nem az irodalmi) angolt, együtt a világ minden tájáról előkerülő hasonló korú emberekkel.

Utalva az általam már említett rendszerszintű egyensúly-elméletre, azt szeretném ezzel kifejezni, hogy bizony a globalizálódó világban igenis előny és követelmény lesz, hogy mindenki beszéljen egy egységes nyelvet elfogadható szinten. Ez pedig, elég csak megnézni mondjuk a 9gag.com kommentjeit, egyáltalán nem biztos, hogy az irodalmi angol lesz. A "9gag"-en angolok pont ugyanúgy küzdenek a saját helyesírásuk tisztaságáért, mint mi, magyarok itthon. A lényeg tehát, hogy az interneten terjedő globalizálódó nyelvi folyamatokat nem biztos, hogy lehet, kell, és érdemes lenne megfékezni, hiszen ez egy egységesebb világ alapja lesz, talán már a következő generációban.

Ugyanakkor persze, ezt én magam is szeretném, és igyekszem is tenni érte, azokon a fórumokon, ahol nincs szükség rá, hogy ezt a globalizált nyelvet használjuk, ott igenis törekedjen mindenki az ékes magyarságra!

Másodjára pedig visszakanyarodnék a hozzászólásom elejéhez, történetesen a magyar nyelv természetes változásához. Az általatok is emlegetett "ly", "ikes igék", stb. ugyanolyan őskövületek a nyelvben, mint a "mene" és "járt vala". Utóbbiakat nem használjuk már, és az előbbiek sem illenek bele a nyelv rendszerezhetőségébe, folyamatos kivételképzést kényszerítenek ki, az eredeti, igazi funkciójukat teljesen elvesztették. Nincs már különbség a "j" és a "ly" fonéma között, ami a nyelv természetes változása révén következett be, miért tartanánk meg erőszakkal az írásban a különbséget? Az ősmagyar "ikes" ragozás is elvesztette eredeti tárgyjelölő funkcióját a tárgyrag és a tárgyas ragozás megszilárdulásával; ha jól tudom, ma már eleve csak E/3-ban használjuk az "ikes ragokat"; az idők folyamán pedig bizonyos eredetileg nem "ikes" igéket is elkezdtek "ikesen" ragozni, sok esetben inkább a mediális igenem kifejezőjévé vált az "ikes" ragozás; a rendszer tehát elveszett, a nyelv a hagyomány hatáskörébe utalta az egész kérdést, éppen ezért erőszakos fenntartása ennek sem logikus. Hogy jó, vagy rossz-e arról fogalmam sincs; egy biztos, a természetes folyamatokkal ellentétesnek tűnik megtartani.

Könnyen rám lehet fogni, hogy 19 évesen csak a lázadás szól belőlem, de én igenis úgy érzem, hogy nyelvművelés, illetve a nyelv védelme címén bizony túlságosan is a hagyományhoz ragaszkodunk, és a természetes változásokat igyekszünk fékezni...

(Például miért is ne lehetne "lájkolni" a dolgokat? A magyar nyelvet nem károsítja az új ige megjelenése, hiszen nem egy már meglévőt és elterjedtet helyettesít, hanem pont hiányt pótol! Vegyük csak sorra a jelentésmezőt:

"tetszik": mediális ige, nem fejez ki aktivitást a tul.képpeni cselekvő részéről

"szeretem": saját, tág jelentésmezővel rendelkezik; konnotatív jelentésében a mély érzelmek (szerelem) is kapcsolódnak hozzá, márpedig amit az ember lájkol, azt sokkal felületesebben szereti általában

"kedvelem": jelentésileg ez lenne a megfelelő, ugyanakkor valamilyen számomra ismeretlen okból a használata a köznyelvben nem túl gyakori, az élőbeszédben (talán ez a legpontosabb kifejezés) modorosan hat -- miért kéne erőszakkal egy olyan környezetbe (internetes fiatalság) kényszeríteni, ahol minden modorosságtól ódzkodnak?)

Viszonylag csapongó és walloftext kommentem zárásaként pedig (összefoglaló jelleggel) annyit mondanék még, hogy bár számomra is érthetetlenek bizonyos ('Évvikeeh' - leírni is rossz) megnyilvánulások, a trehány netes írás egyrészt világtrendeket követ, aki valószínűleg nem megkerülhető, másrészt a magyar nyelv védelmének figyelembevétele mellett is több aktuálisan is közkeletű (j-ly), és talán csak évszázados tekintetben megváltozó (lécci, jáccik -- a szóelemző, a kiejtés szerinti és az egyszerűsítő írásmód paradox axiómarendszere) problémára hívja fel a figyelmet. Éppen ezért nem tűzzel-vassal irtani, hanem igenis felhasználni kell annak érdekében, hogy a nyelvet tényleg műveljük, és ne csak használjuk.