Az alábbi idézet szerint éltek? Én úgy érzem igen!

Szerintem sok ember így él itthon, nincs más választása. És így itt élni kell vagy halni bármi is legyen, ez a sorsunk.

De én jobban szeretem ezt a kis szösszenetet:

...Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;...

Én eszerint próbálok élni:

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Lehet prófétálótehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér az, ami töredékes. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek.

Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.

Rubyard Kipling: If

If you can keep your head when all about you

Are losing theirs and blaming it on you;

If you can trust yourself when all men doubt you,

But make allowance for their doubting too;

If you can wait and not be tired by waiting,

Or, being lied about, don't deal in lies,

Or, being hated, don't give way to hating,

And yet don't look too good, nor talk too wise;

If you can dream - and not make dreams your master;

If you can think - and not make thoughts your aim;

If you can meet with Triumph and Disaster

And treat those two imposters just the same;

If you can bear to hear the truth you've spoken

Twisted by knaves to make a trap for fools,

Or watch the things you gave your life to broken,

And stoop and build 'em up with wornout tools;

If you can make one heap of all your winnings

And risk it on one turn of pitch-and-toss,

And lose, and start again at your beginnings

And never breath a word about your loss;

If you can force your heart and nerve and sinew

To serve your turn long after they are gone,

And so hold on when there is nothing in you

Except the Will which says to them: "Hold on";

If you can talk with crowds and keep your virtue,

Or walk with kings - nor lose the common touch;

If neither foes nor loving friends can hurt you;

If all men count with you, but none too much;

If you can fill the unforgiving minute

With sixty seconds' worth of distance run -

Yours is the Earth and everything that's in it,

And - which is more - you'll be a Man my son!

Szia!Én úgy érzem igen,teljes mértékben!Ide születtem,ez a hazám.Persze az ország mostani helyzetét látva,tudom Magyarországon nem könnyű az élet,18 éves vagyok és nem lesz egyszerű itt boldogulni,de meg kell próbálni..

Én nem tudom elítélni azokat az embereket,akik elmennek más országba(akár egy időre akár örökre)"szerencsét próbálni",de habár gyakran felmerül bennem is a gondolat,örökre nem tudnám itt hagyni ezt az országot.

Ide köt minden,az ismerősök,barátok,a kutyám:)

Itt nőttem fel,a régi helyekhez annyi,de annyi emlék köt,annyi élmény,hogy ha elmennék valószínűleg nem tudnám magam otthon érezni,és bár vonz a tenger,nem is kicsit,de azért mégiscsak a "magyar tenger" az igazi:)

(nyaranta hányszor kiszöktünk éjszakánként és a stégen fekve számoltuk a csillagokat:))bocsi kicsit elkalandoztam..

na szóval úgy gondolom hogy a körülmények ellenére van miért büszkének lennünk kicsiny hazánkra,és én büszke vagyok rá,és ahol lehet igyekezni fogok majd segíteni,hogy javuljon a helyzet,és jobb legyen a jövő,mert talán csak így lehet továbblépni:)

Üdv!