Hagyd itt mo-t, ha jobb életet szeretnél és megteheted, szokták mondani a fiataloknak. De szerintem ez nem ilyen egyszerű, vagy mégis?

Nagyjából egyetértek, de azzal kiegészíteném, hogy az itteni helyze tényleg csapnivaló. Mi egy jómódú család vagyunk, de már az én szüleim, akik becsületes munkával keresték meg a pénzüket, sem tudják, hogy sírjanak vagy nevessenek ezen a sok b*zi adón, amit hetente kitalálnak.

Ezzel együtt viszont nem itthagyni kéne az országot, hanem az embereknek kellene megváltozniuk.

Én úgy néz ki, jövő évtől kint fogok tanulni Angliában, de vért izzadtam, mire meghoztam ezt a döntést és most sem vagyok 100%-ig biztos benne, pedig az egyetem, amire feltételes ajánlatot kaptam, világszínvonalú és az egyik legjobb Angliában. Nekem nem valószínű, hogy valaha is ki kell segítenem anyagilag a szüleimet, mert szerencsére jól keresnek, de lelkileg nagyon erősen függök tőlük. Ezenkívül sosem éltem még kollégiumban vagy bárhol máshol, távol a szüleimtől, ismeretlen emberek között, elég nehezen illeszkedek be helyekre, kissé emberkerülő vagyok és a magánélet, magánszféra nagyon fontos a számomra. Viszont lehet, hogy pont így fogok felnőtté válni és független személyiséggé válni. Majd meglátjuk. Mindenesetre én is csodálom azokat, akik csak úgy képesek elmenni akárhova. Van, aki az USA-ba, Ausztráliába vagy még távolabb megy. A nővérem is olyan, hogy megy mindig fűnek-fának, sosem értettem, hogy hogy nem fél, hogy nem találja meg a helyét.

Attól itt hagyod a szüleidet még kintről támogathatod őket. Én simán lelépnék ebből a porfészekből, ha lenne egy kis pénzem, na meg külföldön élő ismerősöm, aki segít kint elindulni. Pedig szeretem Magyarországot, de nincs jövőképem, egyszerűen kizsákmányol a rendszer, munkát meg nem találok.

Nekem a szüleim kifejezetten örülnének, ha le tudnék lépni, mert jobban élhetnék, ráadásul kintről segíteném is őket anyagilag, meg azért néha napján hazajönnék.

Ha egy gyerek felnő,akkor a saját életét kell élnie,és a szülőknek is el kell őt engedni.

Az a körülményektől függ,hogy messze költözik-e a szülőktől?

Mi a különbség ha külföldre megy, ha az ország másik végében talál munkát vagy oda házasodik? Akkor sincs a szülők közelében.

Azért még szeretheti a szüleit,és hazamehet hozzájuk,ha szükség van rá. A kapcsolattartás pedig a telefon és net korszakában már napi szinten megoldható.

Te sem tudhatod,hogy hogyan alakul a sorsod. Fontos,hogy szeresd a szüleidet,és ha kell,akkor legyél mellettük.

Az én gyerekeim sincsenek a közelemben,de nem érzem úgy,hogy szarnak a fejemre.

Én amikor külföldre költöztek a szüleim maximálisan mellettem álltak.Sőt támogattak is benne még a nagyszülők is.Édesanyámat érzelmileg zsarolták a szülei amikor egy másik városba akart költözni (csak 50km-re) valahogy úgy gondolkodtak mint te kérdező.Édesanyám mindig is azon a helyen szeretett volna élni és ők nem engedték , zsarolták.Ő tudja milyen rossz.Ezért megmondta hogy ő nem fog beleszólni hogy melyik országba vagy melyik városba költözök azt mondta mindig hogy neki nem volt lehetősége de nekem legyen.

Maximálisan támogatott mindenki a családban amikor kiderült hogy költözök és megvettem a repülőjegyet.Nagyon is büszkék rám hogy külföldön is megállom a helyem és végre megtaláltam a számításaimat.

Én nagyon szeretem a szüleimet, de ők is egyetértenek velem abban, hogy jobb, ha nem maradok itt. 25 éves vagyok, egyetemre járok még, mert kicsit később kezdtem, mint általában szokás. Már nekik is iszonyú nehéz, hogy anyagilag támogassanak.

Ha vagyok olyan "szerencsés", hogy kapok itthon munkát diploma után, akkor továbbra is ott tartok, hogy vagy velük élek, ahol már nem nagyon férünk el (négy felnőtt ember egy két és feles panelban nem túl szerencsés), vagy továbbra is az anyagi támogatásukra szorulok. Nem ilyen felnőtt életet szeretnék magamnak, és nekik sem ezt kívánom a későbbiekre nézve. Felneveltek két gyereket, kijár nekik is, hogy már többet költhessenek magukra.

Nem mondom, hogy szívesen hagyom őket itt, vagy hogy ők örülnek, hogy olyan messzire megyek, de a távolság nem jelenti azt, hogy már nem törődünk egymással.

Egyébként is, országon belül is sokan vannak, akik messze laknak a szülőktől, mert csak ott kapnak munkát. Én örülnék, ha még a várost sem kéne elhagynom, hiszen megszoktam az itteni életet, de szerintem nincs nagy különbség, ha valaki mondjuk debreceni, és Győrben kap munkát, vagy ha Németországban, Hollandiában vagy Angliában. Egyik távolság sem csak egy macskaugrás, nem lehet csak úgy kocsiba ülni és átszaladni anyuhoz, de manapság már nem is lehetetlen egy évben két-három alkalommal hazamenni, plusz még x alkalommal meghívni magunkhoz a szülőket.

Első vagyok.

Kérdező: nem áll szándékomban letelepedni, ha kimegyek (ami még szintén nem 100%, mint írtam), akkor is haza akarok jönni utána.