Kicsit szégyellem magam, amiért egy jómódú családban élek, és mindent megadnak nekem. Jogosan érzem magam rosszul?

Egyben szeretnélek megerősíteni - de nagyon. Abban, hogy tartalmas ember vagy - gondolkodó és jóérzésű. Aki ennyire tisztán rálát az saját helyzetére - és ilyen szerénységgel közelít a rosszabb körülmények között éló többiekhez - annak semmitől nem kell félnie. Nem silány ember az.

A szüleid keményen megdolgoztak mindenért: ez mindent megalapoz, meghatároz. Az írásodból (ami átlagon felüli) kitűnik, hogy LÁTOD és becsülöd a kapott példát. Ne aggódj semmiért: abban a pillanatban, amikor úgy érzed, hogy le kell válnod róluk és saját irányt adni a felnőtt életednek, ez a hiteles példa "működni" kezd benned - és MEGDOLGOZTAT mindenért. Nem fogod alább adni náluk: van önbecsülésed (ez máris látszik!) és az arra indít, hogy a saját erődből mutass fel valamit. Szüleid persze melletted maradnak, hogy továbbra is megadjanak minden segítséget; akkor majd az lesz a feladatod, hogy tapintatosan, komolyan, karakánul..lebeszéld őket róla. Meg fogják érteni..becsülni fognak érte. Szerintem helyeselni fogják, hogy meg akarod méretni magad, ahogyan ők is annak idején. Ami fontos: ne légy a kelleténél szigorúbban önkritikus - és bízz magadban. Jó "emberanyag" vagy te.

Ne érezd magad rosszul. Megvan a veszélye annak, hogy ha az ember mindent megkap, amit szeretne, akkor eltorzul az értékrendje és csak az számít neki, hogy minél drágább holmikat vehessen meg, de esetedben erről szó sincs. Tehát nincs mitől tartanod.

Azt a véleményt nem osztom, hogy menj dolgozni. A diákmunka egy szükséges rossz, ha a szülő jövedelme nem elég, de ha jó karriert szeretnél, akkor inkább tanulj helyette. Többet ér, ha mondjuk megkéred a szüleid, hogy fizessenek be egy spanyol nyelvtanfolyamra, és oda jársz, mintha szórólapot osztogatnál. Hosszú távon jobban jársz vele.

Kivétel természetesen ha olyan munkát találsz, ami beleillik a karriertervedbe, de erre ugye elég kicsi az esély, főleg ha még nincs karrierterved.

Na a lényeg, hogy ne érezd magad rosszul, örülj neki, hogy a szüleid biztosítani tudják, amire szükséged van, és igyekezz az időd a lehető legokosabban kihasználni.