Azok akik a mának élnek hogy tudják azt csinálni?

"Én is görcsösen hajtok ezért nem élem át a jelent."

Erről egy keleti legenda jut eszembe, miszerint egy szerzetes tíz kalpán keresztül meditált, mégsem érte el a megvilágosodást. (Egy kalpa Brahma egy napjának fele (nappal/éjszaka) kb. négybillió földi év!) A tanítványai megkérdezték tőle, hogy miért nem? Azt felelte:

- Bizonyára azért, mert tíz kalpán át meditáltam.

Hát igen, a pénz... nem egyszerű dolog, ez igaz. Én is ebben a problémában vagyok. Megpróbálom nem hajkurászni, inkább tanulok, amíg megtehetem, és igyekszem a kis dolgokban meglátni az örömet. Nem mondom, hogy mindig egyszerű feladat, de amikor sikerül, az felemelő.

Anno én is gürcöltem a jogsiért (nem anyagilag, hanem erőfeszítéssel, mert nehezen ment, és sosem szerettem), és mikor kézbe kaptam, rájöttem, hogy jó, és akkor most? Most már legálisan szerencsétlenkedhetek a volán mögött? persze, azért nem bántam meg, hogy lett jogsim, még az is lehet, hogy egyszer autóba ülök. De, hogy akkor nem volt olyan fontos, mint ahogy elképzeltem, az biztos.

Nem is a jogsi miatt mondtam... csak amiatt, hogy vannak dolgok, amiket nem tudunk előre, vagy azt hisszük, az a jó. Én ezt hittem a jogsiról - de ez csak az én esetemben volt így.

"Nem tudom hogy találhatnám meg az arany középutat. Nem akarok semmit sem feláldozni a jövőm érdekében pedig ha normálisan ki akarom élvezni a fiatalságomat akkor kénytelen leszek."

Az áldozat sajnos nem megkerülhető, már abból adódóan sem, hogy a fiatalságod kiélvezése is áldozat, ha csak a jövőd érdekében cselekszel.

Valahol ott lehet az arany középút, hogy teszel is a jövőd érdekében, de fordítasz is időt magadra.

Talán azért történik mindig valami, hogy a boldogság ne a körülményektől függjön, hanem megtanuljuk azoktól függetlenül, minden helyzetben jól érezni magunkat.

Valahol ez a kérdésed lényege: a mának élés. Nem szűkölök vasárnap azért, mert másnap hétfő.